Kovachich Márton György (1744-1821), Szirmay és mások kiadója főleg Pesten tevé¬
kenykedett, mint a kor egyik fő tudományszervezője; az ő kéziratos hagyatékát is az
OSZK őrzi, ám kérdéses, hogy rendkívül szerteágazó forrásgyűjtéséből""" melyikre
vonatkozhat Szirmay két , Kovachich Márton oklevélgyűjteményéből" hivatkozása.
Cornides Däniel (1732-1787) Pesten volt könyvtäri örtärs Wagner Károlyt követően,
halala utan a gytijteményeit Teleki Jozsef vette meg. Széchényi Ferenc (1754-1820)
Cenken Grizte gytijteményeit, míg 1802-ben fel nem ajánlotta a ma is nevét viselő
könyvtár alapítására. Mindeme gyűjtemények (talán az egy Kaprinay kivételével) az
azóta eltelt bő kétszáz év alatt jelentős átrendezéseken mentek keresztül.
A fentiekből látható, hogy a gyűjteményekre való hivatkozások nagy része ma alig
visszakereshető. Mindenesetre a legjobban ellenőrizhető, vagyis a Kaprinay-gyűjte¬
ményben fennmaradt oklevelekre, úgy látszik, jól és pontosan hivatkozik Szirmay;
inkább csak az fordul elő, hogy láthatóan megelégszik a Kaprinay által gondosan
megírt regeszta elolvasásával, és talán nem az egész oklevélből merít, legalábbis mi¬
nimum egyszer a regesztát közli szó szerint a saját művében." A többi gyűjtemény
esetében is valószínűvé teszi" a hivatkozások hitelességét az, hogy a Szirmay-művek
keletkezésekor olyan helyszíneken voltak a gyűjtemények, amelyeket a sokat utazó
nemesúr ismert és könnyen elérhetett (Eperjes környéke, Pest), ráadásul legalább
két gyűjtővel közeli viszonyban állt (Kovachichcsal és Fejérváryval,"" de ők kaput
jelenthettek a többiek felé is).
(3) Meglepően sok és sokféle a városi és magánlevéltárakra való hivatkozás is.
Messze a legtöbb Zemplén megye levéltárára, pontos hivatkozással együtt: itteni
iratrendező és kutató tevékenységéről már esett szó. Ám említi Szirmay egy-egy do¬
kumentum kapcsán Kassa, Bártfa levéltárát, sőt a Királyi Kamara levéltárát is (amely
Pozsonyban székelt). Egy pálos kolostor kapcsán a , rend levéltárára" utal," ez ott
helyben, Sátoraljaújhelyen lehetett." Családi magánlevéltárakban is búvárkodott
a jelek szerint, például a , Soós" és a , Roskoványi család levéltárában": utóbbi bizonyo¬
san az ismert Sáros megyei nemesi család. A , Batthyány Ignác gróf kézirataiban" (20.
§) talált adat esetleg ugyanakkor kerülhetett lejegyzésre, mint amikor az esztergomi
Batthyáneumból Szirmay segítője kimásolta a fent említett Bél-féle kéziratot; az ilyen
típusú közvetett adatszerzés a többi esetben sem zárható ki. Az okleveleken kívül
(az említettek többsége középkori) többször idéz periratokat, kora újkori bírósági
164 Läsd elsésorban Winpiscx 1998, 130-133.
165 Läsd pl. Szırmay 1798, 165.
16 Talán Széchényi Ferenc kivételével: kérdéses, hogy használta-e közvetlenül az ő gyűjteményét Szirmay.
Arra egyébként is csak egy hivatkozás esik, míg a többiekére egynél több.
17 Szirmaynak nem kellett feltétlenül a helyszínre mennie az oklevélszövegek kigyűjtése végett, azokat
ismerős révén is megszerezhette, illetve egy megbízott írnok révén is másoltathatott, ahogy az esztergomi
főszékesegyházi könyvtárból való Bél-féle kézirat példáján is láthattuk fentebb.
168 Kônic 1903, 22 és 57.
19 Szrrmay 1798, 191.