Oldal 379 [379]
OCR
amelyikbe maga is publikált." Mindenesetre fontos, hogy többek közt újságok révén friss eseményekről is tájékozódott Szirmay, hiszen a Hegyalja-Ismertetésben a tájegység jelenét is elénk kívánta tárni, s ezért a történeti részeknek egészen a szerző jelenkoráig kellett érniük. d) Helyi jellegű beszámolók, kisebb nyomtatványok (16-18. szazad) A kora újkorból már fennmaradtak olyan kisebb, helyi jellegű narratív források is (naplók, történelmi jegyzetek, levelek, beszédek stb.), amelyek csak egy-egy helyi eseményt, eseménysort járnak körül, azt viszont részletesebben és sok esetben színesebben, mint ahogy az átfogó, okleveleken alapuló történeti művek tárják elénk a történelmet. Szirmay — nagyon is helyesen — nemcsak egy-egy adatot vesz ilyen forrásokból, de akár hosszabb részleteket is beiktat. E kisebb források általában jóval nehezebben hozzáférhetők, mint a nagy történeti művek, és amelyekhez Szirmaynak sikerült hozzájutnia, azokról szűkszavúan beszél, így nem mindig könnyű feltárni a forrás útját Szirmayhoz. Használja például Bezerédj Imre helytállásának dicséretekor Kolinovics Gábornak azt a Rákócziszabadságharcról szóló, amúgy labanc nézőpontú írását, amelyet a 18. században gyakran másoltak, de máig csak kéziratban van meg." Egy másik adatot Ihurzó György és Imre titkárának, Závodszky Györgynek a naplójából vesz. Csak úgy hivatkozik rá, hogy ,Závodszky György a saját naplójában"; valójában nem volt nehéz hozzáférnie, hiszen a Bél által kiadott Adparatus ad bistoriam Hungariae első Decasában ez a mű is szerepel.§ A hegyaljai természeti kincsekre vonatkozóan egy magánlevelet nemcsak megemlít, de hosszan idéz is Szirmay, fordításban, sőt a végén az eredeti nyelven, magyarul is: Ferenczy János nótárius levele a császárnénak a tolcsvai jáspisokról példaként szolgál olyan, levéltárból előásott forrásokra, amelyek Szirmay nélkül valószínűleg nem maradtak volna fenn. Ezúttal a szerző pontosan megadja a forrása útját, amely végül nála kötött ki: , Említésre méltó Ferenczy Jánosnak, Vámosújfalu jegyzőjének felséges Mária Terézia császár- és királynőhöz 1752-ben anyanyelvünkön írott levele a tolcsvai területen talált jáspisokról, amelyet a Zemplén vármegye levéltára 43. jegyzőkönyvének 312. oldala tartalmaz, és amelyet a királyi kancellária visszaküldött a vármegyének." (3. §) Az a beszámoló, amelyből a legtöbbet merített, Babocsay""? Izsáknak, a 17. század végén, 18. elején élt tarcali jegyzőnek a Fata Tarczaliensia, azaz Tarczal városának föbb valtozasai (1670-1700) cimet kapott történeti jegyzete. A műnek egy, a sárospataki kollégium könyvtárában levő másolatát Kazinczy Ferenc is lemásolta," majd 16 Lásd IV. 5. 127 SZIRMAY 1798, 155. A mű címe Commentariorum de rebus Ungaricis libri XIII. Kovachich ezt is ki akarta adni, de a mai napig csak kéziratok maradtak fönn: OSZK, Fol. Lat. 389; ELTE Egyetemi Könyvtár, Ms. G. 86. À mtirél lasd TéTH 2010, 26. 128 SzırMmay 1798, 152. A Diarium... az 1586 és 1624 közti időszakról szól. In: BÉL 1735-1746, I., 353-380. 19 Előfordul a „Baböcsay” vältozat is. 130 Lasd Rumy 1815, p. XV. 377
