Oldal 378 [378]
OCR
Az általános történeti művekhez hasonlóan az egyház- és művelődéstörténeti irodalom 18. századi felvirágzását is tükrözi az, hogy mennyi ilyen mű kerül egy olyan kis területre irányuló összeállításba, mint a Hegyalja-Ismertetés. A sátoraljaújhelyi pálos rendház kapcsán — nem meglepő módon — két mű is említtetik a pálosok történetéről."§ Az általánosabb egyháztörténetből Péterffy Károly zsinati szövegeket tartalmazó nagyszabású forráskiadása!" egyszer kerül elő Szirmaynál, míg protestáns oldalon Debreceni Ember Pál Lampe által kibővített és kiadott egyháztörténeti monográfiájára"" sok a hivatkozás, akár egész listákat (például a protestáns pataki lelkészek felsorolását) is merített belőle. Maguk a kora újkori teológiai művek is képviseltetik magukat a Hegyalja-Ismertetésben (egy-egy hivatkozás Pázmány, Szathmárnémethi műveire," bár ezek azok közé tartoznak, amelyeket nem biztos, hogy Szirmay ténylegesen kézbe vett"). A magyar művelődéstörténet több területéről is említésre kerülnek művek hivatkozásként, mind úttörő jelentőségű alkotásai a 18. század második felének: Weszprémi István orvoslástörténeti műve, a debreceni Magyar Grammatika, Wallaszky Pál irodalomtörténeti áttekintése, Cornides Daniel Bibliotheca Hungarica cimt lexikona. Összességében már a Hegyalja-Ismertetésbe bekerülő hivatkozások is abba az irányba mutatnak, hogy a kettős megyeleírásban Szirmay mintha tudatosan le akarta volna fedni a felhasznált művekkel, illetve hivatkozásokkal az új, 18. századi történetírás minél több területét. Ismerve Szirmay jó anyagi körülményeit és utazásait, a nyomtatványokhoz való hozzáférés nem okozhatott különösebb problémát, a fenti művek többsége egyébként is hamar sztenderddé vált. c) Újságok, folyóiratok A 18. század utolsó évtizedeinek egyik újdonsága volt különböző folyóiratok megindulása Magyarországon, és tudjuk, hogy Szirmay többnek is olvasója volt— és nagyobb mértékben merített belőlük a Hegyalja-Ismertetésben, mint amennyire feltüntette. A Karl Windisch által szerkesztett és egyszerre történeti, illetve földrajzi-természettudományos irányultságú Ungriscbes Magazinra kétszer hivatkozik, de legalább egy esetben egy nagyobb szövegrészt is átemelt belőle, és könnyen lehet, hogy az egyik boros verset a Magyar Kurírból vette." Az Ephemerides Vindobonenses harom számára is hivatkozik egy fejezeten belül (33. §), ebből az egyiket úgy említi, mint 18 EGGERE 1663, BENGER 1743. 19 PÉTERFFY 1741-42. 12 LAMPE 1728. A mű nem jelenhetett meg Magyarországon, ezért kellett Utrechtben kiadni, Friedrich Adolph Lampe révén. PÁZMÁNY 1766, SZATHMÁRNÉMETHI 1675. 122 A Szathmärnemethire valö hivatkozäsröl läsd meg aläbb, III. 3. a. 13 Weszpr£Mı 1774-87, DoMoKos-BENEDER 1795, WALLASZKY 1785; Cornipes 1792. 124 Lásd III. 3. b. 1255 Lásd IV. 3. 121 376
