Oldal 378 [378]
Az általános történeti művekhez hasonlóan az egyház- és művelődéstörténeti
irodalom 18. századi felvirágzását is tükrözi az, hogy mennyi ilyen mű kerül egy
olyan kis területre irányuló összeállításba, mint a Hegyalja-Ismertetés. A sátoraljaúj¬
helyi pálos rendház kapcsán — nem meglepő módon — két mű is említtetik a pálosok
történetéről."§ Az általánosabb egyháztörténetből Péterffy Károly zsinati szövege¬
ket tartalmazó nagyszabású forráskiadása!" egyszer kerül elő Szirmaynál, míg pro¬
testáns oldalon Debreceni Ember Pál Lampe által kibővített és kiadott egyháztör¬
téneti monográfiájára"" sok a hivatkozás, akár egész listákat (például a protestáns
pataki lelkészek felsorolását) is merített belőle. Maguk a kora újkori teológiai mű¬
vek is képviseltetik magukat a Hegyalja-Ismertetésben (egy-egy hivatkozás Pázmány,
Szathmárnémethi műveire," bár ezek azok közé tartoznak, amelyeket nem biztos,
hogy Szirmay ténylegesen kézbe vett"). A magyar művelődéstörténet több terüle¬
téről is említésre kerülnek művek hivatkozásként, mind úttörő jelentőségű alkotásai
a 18. század második felének: Weszprémi István orvoslástörténeti műve, a debre¬
ceni Magyar Grammatika, Wallaszky Pál irodalomtörténeti áttekintése, Cornides
Daniel Bibliotheca Hungarica cimt lexikona.
Összességében már a Hegyalja-Ismertetésbe bekerülő hivatkozások is abba az
irányba mutatnak, hogy a kettős megyeleírásban Szirmay mintha tudatosan le
akarta volna fedni a felhasznált művekkel, illetve hivatkozásokkal az új, 18. szá¬
zadi történetírás minél több területét. Ismerve Szirmay jó anyagi körülményeit és
utazásait, a nyomtatványokhoz való hozzáférés nem okozhatott különösebb prob¬
lémát, a fenti művek többsége egyébként is hamar sztenderddé vált.
c) Újságok, folyóiratok
A 18. század utolsó évtizedeinek egyik újdonsága volt különböző folyóiratok megin¬
dulása Magyarországon, és tudjuk, hogy Szirmay többnek is olvasója volt— és nagyobb
mértékben merített belőlük a Hegyalja-Ismertetésben, mint amennyire feltüntette.
A Karl Windisch által szerkesztett és egyszerre történeti, illetve földrajzi-természet¬
tudományos irányultságú Ungriscbes Magazinra kétszer hivatkozik, de legalább egy
esetben egy nagyobb szövegrészt is átemelt belőle, és könnyen lehet, hogy az
egyik boros verset a Magyar Kurírból vette." Az Ephemerides Vindobonenses harom
számára is hivatkozik egy fejezeten belül (33. §), ebből az egyiket úgy említi, mint
18 EGGERE 1663, BENGER 1743.
19 PÉTERFFY 1741-42.
12 LAMPE 1728. A mű nem jelenhetett meg Magyarországon, ezért kellett Utrechtben kiadni, Friedrich
Adolph Lampe révén.
PÁZMÁNY 1766, SZATHMÁRNÉMETHI 1675.
122 A Szathmärnemethire valö hivatkozäsröl läsd meg aläbb, III. 3. a.
13 Weszpr£Mı 1774-87, DoMoKos-BENEDER 1795, WALLASZKY 1785; Cornipes 1792.
124 Lásd III. 3. b.
1255 Lásd IV. 3.
121
376