Page 377 [377]
módszertani alapelvére, egy Bél Mátyástól származó!" többszörös hasonlattal: olya¬
nok számára az oklevelek, mint ,a teológusnak a biblia, a jogásznak az írott törvény,
vagy a filozófusnak a tiszta ész"; és mindig hivatkozni kell rájuk.
A jezsuita történészek közül azt említi a legtöbbet Szirmay, aki a legterjedelmesebb
magyar történetet adta ki: Katona István összesen 42 kötetben jelentette meg Histo¬
ria criticáját. A kötetek nagyobb része megjelent Szirmay műveinek elkészültéig, aki
a sorozat több kötetének számos oklevelére hivatkozik. Katona, ahogy számos más
történetíró a század végén, Pray György köréhez tartozott, aki szinte egész intézmé¬
nyeket pótolt: Pray főművéhez, az ötkötetes Annales regum Hungariaehez (1763-70)
előszeretettel nyúlt Szirmay, míg az egyháztörténeti Specimen Hierarchiaere"" egyszer
hivatkozott. Kollár Ádámot viszont, a magyar jogtörténet úttörő tudósát csak egy¬
szer említi." Wagner Károlynak, aki Pray , őrtársa" volt az Egyetemi Könyvtárban,
a Szepességről és Sáros megyéről kiadott forräsgyüjtemenyet'!! hasznälta Szirmay
a hivatkozások alapján. Az irdatlan mennyiségű oklevelet lemásoló Kaprinay István
műveiből csak egy kisebb Mátyás-kori rész jelent meg nyomtatásban, ? ez felbuk¬
kan Szirmaynál is. Wagner, Kaprinay és mások kéziratos oklevélgyűjteményéből is
merített szerzőnk (lásd lentebb). Schmitth Miklós, aki többek közt Katona István
tanára volt Nagyszombatban, szintén elsősorban a magyar történelem forrásait kutat¬
ta, Szirmay viszont éppen az Imperatores Ottomanic"5 című művére hivatkozik egy¬
szer. A korábbi jezsuita tudósgenerációból, a század első feléből Timon Sámuelnek
köszönhet Szirmay több adatot, szöveget: egyszer hivatkozik Timon Tiszáról írt
művére," egy ebben található versre a tállyai borról (bár más boros verseket is ebből
a műből merített); egyszer , Timonra" csak úgy általában; és többször arra a Hiszoria
regni Hungariaera, amelyet Timon műve alapján adott ki Kazy Ferenc." (A szintén
hivatkozott Cassovia vetus ac novát" Szirmay idejében még Timonnak tulajdonítot¬
ták, ma szerzősége vitatott.) Turóczi László magyar királyokról írt művére" is van
hivatkozás. Nem a jezsuiták körébe tartozott Bél Mátyás, aki fentebb már tárgyalásra
került, s akiről alább, a forráskezelésről szóló szakaszban (III. 3) is lesz még szó;
mint láttuk, az ő Notiriáját használta leginkább Szirmay, viszont alig és akkor is fur¬
csán hivatkozik rá. Bél nyomtatott művei közül csak a Prodromusra utal szerzőnk, aki
ezenkívül több korábbi történetírót is Bél kiadásából idéz (lásd alább).
107 Lásd BÉL 1735-46, I., Praefatio. Köszönöm az észrevételt Tóth Gergelynek.
108 OSZK, Fol. Lat. 305, f. 4: Probatos equidem Patriae Scriptores in testimonium adducere non negligam, sed quod
sunt Biblia Theologo, Iurisconsulto Lex Scripta, Philosopho Sana ratio, id mihi erunt Diplomata, ad pandendam
meam optimam fidem cum indicatione Locorum, unde exscripta sint provocanda.
19 Pray 1776-79.
110 A királyok törtvényhozó hatalmával kapcsolatos művére (KOLLAR 1764) hivatkozik, de rosszul, 1774-nek
írja a kiadás évszámát (SZIRMAY 1798, 183).
WAGNER 1774, 1780.
12 KAPRINAY 1767-71.
15 SCHMITTH 1760-1761.
14 TIMON 1735.
Kazy 1749.
116 Cassovia... 1732.
17 Turéczi 1743.
æ
5
11
=
11
u
375