Oldal 377 [377]
OCR
módszertani alapelvére, egy Bél Mátyástól származó!" többszörös hasonlattal: olyanok számára az oklevelek, mint ,a teológusnak a biblia, a jogásznak az írott törvény, vagy a filozófusnak a tiszta ész"; és mindig hivatkozni kell rájuk. A jezsuita történészek közül azt említi a legtöbbet Szirmay, aki a legterjedelmesebb magyar történetet adta ki: Katona István összesen 42 kötetben jelentette meg Historia criticáját. A kötetek nagyobb része megjelent Szirmay műveinek elkészültéig, aki a sorozat több kötetének számos oklevelére hivatkozik. Katona, ahogy számos más történetíró a század végén, Pray György köréhez tartozott, aki szinte egész intézményeket pótolt: Pray főművéhez, az ötkötetes Annales regum Hungariaehez (1763-70) előszeretettel nyúlt Szirmay, míg az egyháztörténeti Specimen Hierarchiaere"" egyszer hivatkozott. Kollár Ádámot viszont, a magyar jogtörténet úttörő tudósát csak egyszer említi." Wagner Károlynak, aki Pray , őrtársa" volt az Egyetemi Könyvtárban, a Szepességről és Sáros megyéről kiadott forräsgyüjtemenyet'!! hasznälta Szirmay a hivatkozások alapján. Az irdatlan mennyiségű oklevelet lemásoló Kaprinay István műveiből csak egy kisebb Mátyás-kori rész jelent meg nyomtatásban, ? ez felbukkan Szirmaynál is. Wagner, Kaprinay és mások kéziratos oklevélgyűjteményéből is merített szerzőnk (lásd lentebb). Schmitth Miklós, aki többek közt Katona István tanára volt Nagyszombatban, szintén elsősorban a magyar történelem forrásait kutatta, Szirmay viszont éppen az Imperatores Ottomanic"5 című művére hivatkozik egyszer. A korábbi jezsuita tudósgenerációból, a század első feléből Timon Sámuelnek köszönhet Szirmay több adatot, szöveget: egyszer hivatkozik Timon Tiszáról írt művére," egy ebben található versre a tállyai borról (bár más boros verseket is ebből a műből merített); egyszer , Timonra" csak úgy általában; és többször arra a Hiszoria regni Hungariaera, amelyet Timon műve alapján adott ki Kazy Ferenc." (A szintén hivatkozott Cassovia vetus ac novát" Szirmay idejében még Timonnak tulajdonították, ma szerzősége vitatott.) Turóczi László magyar királyokról írt művére" is van hivatkozás. Nem a jezsuiták körébe tartozott Bél Mátyás, aki fentebb már tárgyalásra került, s akiről alább, a forráskezelésről szóló szakaszban (III. 3) is lesz még szó; mint láttuk, az ő Notiriáját használta leginkább Szirmay, viszont alig és akkor is furcsán hivatkozik rá. Bél nyomtatott művei közül csak a Prodromusra utal szerzőnk, aki ezenkívül több korábbi történetírót is Bél kiadásából idéz (lásd alább). 107 Lásd BÉL 1735-46, I., Praefatio. Köszönöm az észrevételt Tóth Gergelynek. 108 OSZK, Fol. Lat. 305, f. 4: Probatos equidem Patriae Scriptores in testimonium adducere non negligam, sed quod sunt Biblia Theologo, Iurisconsulto Lex Scripta, Philosopho Sana ratio, id mihi erunt Diplomata, ad pandendam meam optimam fidem cum indicatione Locorum, unde exscripta sint provocanda. 19 Pray 1776-79. 110 A királyok törtvényhozó hatalmával kapcsolatos művére (KOLLAR 1764) hivatkozik, de rosszul, 1774-nek írja a kiadás évszámát (SZIRMAY 1798, 183). WAGNER 1774, 1780. 12 KAPRINAY 1767-71. 15 SCHMITTH 1760-1761. 14 TIMON 1735. Kazy 1749. 116 Cassovia... 1732. 17 Turéczi 1743. æ 5 11 = 11 u 375
