Oldal 376 [376]
OCR
— s az olvasók számára ma elérhető — változat fejezetszámainak; ezeket az eltéréseket jelöltük a lábjegyzetben. A nagyobb megyeleírásokra való hivatkozások természetesen csak közvetítő jellegűek: az olvasó a nagyobb könyv fellapozásával tud utánanézni a tényleges forrásoknak, ami körülményesebb, viszont jó esetben lehetőséget nyújt az adott közlés részleteinek, hátterének megismerésére. A Hegyalja-Ismertetesben (is) felbukkannak néha magyar nyelvű szólások, helyi mondások, amelyeknek egy része olyan jegyzetekre, esetleg gyűjtésre megy viszsza, amelyből 1804-re a Hungaria in Parabolis, Szirmay legismertebb műve nőtt ki. A Hungariában is szerepel" például a Negyvenesztendés lednnyal már az ördög sem akart táncolni! mondás, amelyet Szirmay egy 1703-as perirat alapján illesztett be a Hegyalja-Ismertetés és a nagyobb mű első fejezetébe. Egy megyei jegyző reagált így egy boszorkánysággal vádolt nő védekezésére, aki ,azért tagadta, hogy táncolt az ördögökkel, mert már éltesebb korú" (és nem azért, mert nincsenek ördögök és boszorkányszombatok — tehetnénk hozzá). Érdekes dolgokat tudhatunk meg a korról, és általában is, e gyakran tréfás, ízes 18. századi magyarsággal hangzó mondások határozottan élvezetessé teszik a művet. Szirmay saját műve még egy korábban írott verse, amelyet Sátoraljaújhely leírásának (52. §) végére illesztett. Mint már König megállapította, 9" Szirmay szerette beszúrni a megjelenő műveibe ifjúkori latin verseit — nem biztos, hogy a mai olvasó (vagy akár a korabeli olvasók egy része) sokat nyer velük. Mindenesetre az e vershez írt bevezető sorok felfednek valamit Szirmay költői arcából (,egykor ebben a városban is éltem, és elégiákat és költeményeket írtam a Ronyva pataknál"), maga a tízsoros elégia pedig egy régi klasszikus/humanista toposzra épít (a megjelenő Apollón megbízása vagy jóslata a költőről), amely ebben a kontextusban a nagyobb, helyrajzi-történeti művet is egy kicsit a humanista költői önreprezentáció hagyományába helyezi, mintha azzal a gondolattal játszana a szerző, hogy a megjelent nagy latin mű(vek) az alkotói tehetség ifjúkori ígéretének beteljesülése(i). b) A 18. századi tudományos történetírás nyomtatványai A Hegyalja-Ismertetés történeti részein már első ránézésre is látszik, mekkora befolyással volt Szirmayra (is) a 18. századi új, tudományos történetírás. A másodlagos forrásokra való hivatkozások közül ezekre a történészi munkákra vonatkozik a legtöbb utalás, és az oklevelek jó része is a jezsuita tudósok kéziratos vagy nyomtatott gyűjteményeinek közvetítésével jutott el Szirmayhoz. Egyértelmű, hogy ismeri, tiszteli, alapvető mércének tartja ezt az új történettudományt. A kettős megyeleírás egy 1793—94-es változatának bevezetőjében a szerző világosan utal is eme iskola egyik fő 105 SZIRMAY 1804a, 125. 106 Könıc 1903, 30-31. 374
