Oldal 369 [369]
OCR
szerűsítette a szöveget (nem biztos, hogy személyes meggyőződésből) azzal, hogy a Bél-kéziratban még minőségileg széles sprektrumban szereplő dűlők nála már mind „elsö osztälyuak”. A felhozott szöveghelyek tipikus peldäi annak, milyen mödokon hasznälta fel Szirmay Bél szövegét: kiindulópont volt számára, adatokat merített belőle, és megesett, hogy az adatokkal együtt nagyobb, fél- vagy egymondatnyi szövegdarabok is átkerültek. Ám Bél (és persze mások) adatait alapvetően a saját megfogalmazásában és a saját koncepciója szerint használja Szirmay; például leegyszerűsítve összefoglal (mint a legutóbbi bodrogkeresztúri példából látható), vagy — jóval gyakrabban — bővít, kiegészít (lásd a Fol Lat. 274. ismertetésénél említett esetet). Bár további példák is felhozhatók a helyrajzi részből Bél-szövegrészek (legfeljebb egy-két mondat) szó szerinti és hivatkozás nélküli átvételére, " inkább az a jellemző, hogy a másoktól nyert információt a saját szavaival építi be a szövegegyüttesbe. Összefoglalóan úgy fogalmazhatunk, hogy a Zemplén helyrajzi-politikai ismertetése, s így közvetve a Hegyalja-Ismertetés írásakor Bél megyeleírása jelentette a kiindulópontot, ő adta azt a vázat, amelyre Szirmay felfűzhette a máshonnan vett elemeket is; az egyes településleírások, még amikor hosszúra nyúlnak is és csak máshonnan vett adatokat tartalmaznak, a Bél Mátyástól örökölt struktúrába ágyazódnak bele. Mint láthattuk, ténylegesen Szirmay tulajdonában volt a megyeleírás egy másolata, így bármikor elővehette. A Hegyalja-Ismertetésnek egyedül a szőlészeti része az, amely gyakorlatilag független Béltől, amúgy makroszerkezeti szinten is az ő megyeleírása a minta, és mikroszerkezetileg is, ami a földrajzi-helyrajzi részeket illeti. Szövegszintű egyezés a hegyek ismertetése esetében, az első tíz kis fejezetben nagymértékű, a helyrajzi részben ritka. Ha a terjedelem szempontjából vizsgáljuk a kérdést, a Béltől átvett összefüggő szövegrészek aránya elenyésző a Hegyalja-Ismertetés egészéhez képest, már csak azért is, mert éppen a szőlészeti rész, illetve a helyleírásokon belüli krónikaegységek nyúlnak hosszúra. Ettől még tény, hogy — mint már Barta és Orosz is megállapította a nagyobb megyeleírás vonatkozásában — vannak ilyen hivatkozás nélküli átvételek; ennek problémájára alább, a történeti források tárgyalásánál még visszatérünk. Előrebocsátom azonban, hogy egyrészt a Hegyalja-Ismertetés szövegének valóban csak egy kis része származik szó szerinti vagy tartalmi értelemben Béltől, másrészt természetesen ezeket az átvételeket is másképp ítélték meg abban a korban, mint ma. Magát Bél Mátyást mint forrását Szirmay többször említi a Zemplén helyrajzi-politikai ismertetésében, (Mathias) Bel, Belius vagy Bellius néven. Tokaj város neve például összefügg a Tisza és Bodrog összefolyásával, , Bél Mátyás innen eredezteti" — mondja Szirmay, aki ezután gyakorlatilag idéz is egy pár soros részt Bél kéziratából.?? Azt nem mondja meg, Bélnek melyik művéről van szó, és érdekes módon máshol §1 Lásd pl. egy hegy és várrom leírását a kisfaludi fejezet végén (TórnH et al., kiad., Bél, 2018, 166, és SZIRMAY 1803, 178, ill. Szırmay 1798, 116); vagy erdöbenyei templomok leiräsät (TöTH ct al., kiad., Bel, 2018, 147, és Szirmay 1803, 155-156, ill. Szırmayv 1798, 126). 82 SzırMmay 1803, 132, ill. Szırmav 1798, 63-64; cf. TötH et al., kiad., Bel, 2018, 161. 367
