Oldal 366 [366]
OCR
hangsúlyos, viszonylag terjedelmes és jól elkülöníthető részként szerepel a történelmi adatok, események taglalása; általában a történeti részek következetes beiktatása a legfőbb különbség Bél, pontosabban Matolai megyeleírásához képest (utóbbinak nem volt erőssége a helytörténeti visszatekintések kidolgozása). Formailag Szirmay megyeleírása nem különül generalis és specialis részekre, azon belül pedig membrumokra, mint Bél leírása, hanem egyszerűen egymás után következnek a ,§" jellel jelölt számozott fejezetek." Bél művében az egyes járásokon belül alapesetben szigorú rendben következne egymás után a várak, városok, majd falvak leírása; de a Zemplén-leírás, és azon beliil is a Processus Submontanusé (Hegyaljai jaras) éppen hogy nem sikerült ilyen rendszerezettre — mint láttuk, valószínűleg az anyagot összeállító Matolai kevésbé rendszeres szemlélete miatt"? — , szimplán egymás után következnek a települések csakúgy, mint később Szirmaynál (aki a települések sorrendjében más logikát követ). Amikor Szirmay a saját megyeleírásából kivonta a Hegyaljával kapcsolatos részeket, létrehozva a Hegyalja-Ismertetést, ennek a kisebb műnek a két fő része — a hegyek és szőlészeti-borászati rész, illetve az egyes hegyaljai települések leírása — tulajdonképpen még mindig tükrözi a leírás eredeti Bél Mátyás-i alapelvét, a pars generalis és pars specialis egymásra következését. A makroszetkezet után térjünk rá a mikroszerkezetre: hogyan épül fel egy-egy települes leiräsa a Zemplen helyrajzi-politikai ismertetésében, igy tehät a Hegyalja-ismertetesben is? A település nevének magyarázata után a terület általános leírása következik: a határ (szántók, legelők stb., akár pontosan megadva a terület nagyságát), a lakosság nemzetiség és vallás szerint, főbb nevezetességek és intézmények. Ezután egy történeti rész mutatja be a település történetét, és ezzel összefüggésben a terület múlt- és jelenbeli birtokosait; az összegyűjtött adatokat, eseményeket annales-szerűen, kronológiai rendben tálalja. Végül a hegyaljai települések esetében a szőlőtermő dűlők felsorolása következik, és adott esetben a város kiváltságai, vásárai, pecsétje. Kisebb települések esetén a történeti rész lehet akár csak néhány esemény, a jelentősebbeknél viszont (Iokaj, Kis- és Nagypatak, Sátoraljaújhely) számos oldalt kitehet, és magába foglalhatja múltbeli és jelenlegi tisztségviselők, egyházi vezetők listáit, várak, szerzetesrendek és egyéb intézmények részletesebb bemutatását. Ha a történeti részeket nem számítjuk, jól látható a Bél Mátyás-i minta az egyes települések leírásában is: Bél is a név magyarázatával kezdi, röviden leírja a területet lő nem nyújt számbeli adatokat) és a lakosokat nemzetiség és vallás szerint, valamiképpen szerepelnek a főbb birtokosok, nevezetességek és intézmények, illetve a dűlők, végül nemegyszer a város kiváltságai, pecsétje. A történeti múlt változó mértékben van jelen a Bél Mátyás-i leírásokban, attól is függően, hogy melyik , fejlődési fazisig” jutott el a segítőktől eredő kézirat Zemplén esetében igencsak elakadt a megyeleírás történeti irányú kidolgozása. A kézirat inkább csak a nagyobb települések történetére tér ki, akkor is jóval kevesebb adattal, mint Szirmay; ha a településhez tartozik 58 Szirmaynál így az sem tűnik ki, hogy melyik település melyik járásba tartozik. 69 TórH et al., kiad., Bél, 2018, 99. 364
