héz le szivárogtatni, Gyakran kell keverni
ezen kavarékot, mig fel nem veti a’ vasta¬
gabb részeit, és a’ kadnak tetején bör for.
mán nem úszik. Mind az által mindenkor
eleg ollyan äztatäsra 48. öra, mert ha so¬
kaig ázik, a? szép arany szinét el veszti,
és az aszszú szöllönek hártyáitól vereses színt
kap. Az úgy ki áztatott aszszú szöllöt a"
régiek bádog rostákon által kézzel ki nyomva
szokták le szivärogtatni, de ez megint hosz¬
szas munkába, és sok munkásba kerül; a¬
zert leg jobb: a’ kädat magossabbra fel
emelven, "s aläja kädatskät, vagy mas edény,
tévén, annak a’ fenekét vékony fúróval meg
fúrni, és a" levét le tsapolni. Úgy a’ leg
tisztább leve le szürödik, kevés sepreje lé¬
szen, és a kádban tsak a? törkölye, és a"
húsos részetskéi maradnak meg, —
Némellyek hasznosabbnak tartják: ha az ol¬
lyas khavarék a" taposó Zsákba apródonkint töl¬
tetik, "s a’ lábokkal j6l ki nyomattatik, a¬
zért; mert az első aszszú szöllő taposaskor
iehetetlen minden aszszú szöllő szemet széj:
jel törni. Most tehát, már ezen szemek , el
ázván, ujjabb taposás által a" Zsákban széj¬
jel nyomattatnak , és a" bort meg kövérittik ,
a’ siriisége is a’ seprejével sokat 4d a’ bor
jóságához, — Az úgy ki tapostatott törkölyt
lehet ugyan mindjárt a’ sajtóban verni, én
ki préselni, de ha igen kövéren van tsinálva,
sokkal jobb, ujjabb mustot tölteni reá, e