Oldal 309 [309]
tekintetbe, de ami a kifőzést illeti, vagy a mesterséges beavatkozással biztosított
édességet vagy pezsgést, az ilyen mesterségesen készített bor számunkra olyan távol
esik attól a bortól, amelyet a Nap jóságos fénye készít az anyaszőlőn, mint amilyen távol
állnak az alkimisták képzelgései attól az aranytól, amelyet az anyatermészet szokott
készíteni a Föld gyomrában. A kifőzés gátolja a kellő erjedést, a spirituszt tartalmazó
részecskék távoznak, az így nyert édesség ennek következtében savanyúsággá
változik, az állandó pezsgést pedig viszolygást keltő dolgokkal érik el, az édességet
gyakran egészségre ártalmas dolgokkal, úgymint ólommal, a színt kénes gőzzel,
amely nagyon sokaknak belül égető érzést okoz, ezért tehát a jövőben is feddhetetlen
magyarokként ragaszkodjunk nemzetünk és borunk ősi feddhetetlenségéhez, amely
eddig hitelt adott nekünk a külföldiek körében. Vaniére is, amikor a mesterségesen
21
előállított francia borok készítéséről ír és tanít, helytállóan jegyzi meg:
»Divitibus quicunque volet fucata venenis,
Dolia corrumpat: tu purum a vite Lyaeum
Semper ama: medicata placent, sincera ruentem
Vina fovent stomachum.”***
(Aki drága mérgekkel álcázott borokat óhajt, tönkreteszi a hordókat; te mindig
a szőlőről származó tiszta bort szeresd, a gyógyításra alkalmasak a kedvesek, a tiszta
borok segítenek hasmenés ellen.)
57. § Némelyek megjegyzése az 1729. évi törvény 12. cikkelye kapcsán
Némelyek úgy vélik, hogy a lakosok boldogulását elősegítené, ha az 1729. évi
törvény 12. cikkelyét — amely tiltja, hogy olyanok vásároljanak aszúszúlőt, akik nem
birtokosok — enyhítenék, és a bortermelést megszorítások nélkül mindenkinek, mind
hazaiaknak, mind idegeneknek megengednék. Azt hozzák fel indítékul, hogy az
idegenek természetüktől fogva könnyebben rávehetők, mint mi, hogy kereskedelmi
társaságot alakítsanak. Továbbá, hogy a nem birtokosok is vállalják a közös terheket,
ezért az is illő, hogy a közjóból is hasonlóképp részük legyen. Továbbá, hogy az
ilyenek is fogyasztják és kiviszik ezt a hazai terméket, ezért a vásárlás és kivitel
lehetőségeit nem elzárni, hanem inkább még jobban megnyitni kellene. Továbbá,
hogy csak olyan csalásoktól lehet tartani, hogy szüret idején a bort és a szőlőket
olcsóbbakkal helyettesítik vagy mesterségesen előállított édességgel hamisítják.
Az előbbire a vármegyei, a helyi hatóságok és a földesuraságok ügyelnek, az utóbbi
pedig nem az aszüszölök felvásárlása során történik, hanem más módon, mivel
a törvény ellenére a kocsmárosoknál sohasem előzik meg kellőképpen, és többnyire
büntetlen marad. Végül a legjobb tanítómesterre, a tapasztalatra hivatkoznak, amely
364 XI. könyv, 177-180. sorok. Első kiadás: VANIERE 1682. A legvalószínűbb, hogy Szirmay a nagyszombati
kiadást használta: Vaniére 1772.
307