Seite 253 [253]
hívhasson, hogy azok letelepedhessenek Tokajban, majd pedig templomot és kolos¬
tort építhessenek. A sürgetők kéréseit a buzgó pásztor annak ellenére jóváhagyta,
hogy csak nemrég került vissza a helyére királyi parancsra a katolikus plébános, név
szerint Körmöczy János, de a kapucinusok jövetelét ő maga is lelkesen kérte a provin¬
ciális atyához írott levelében.
Miután sikerült megszerezni III. Károly király, a püspök és ezen felül még az
ekkoriban Eperjesen székelő szepesi kamara egyetértését, az osztrák György atya,
akit az 1712. évi augusztus 26-ai, Kremsben tartott káptalanból akkor választottak
meg tartományfőnöknek, engedelmesség kötelezettségével Tokajba küldte Joachim
és Quirinus atyákat és Éliás testvért, akik a nép örömujjongása közepette 1712. de¬
cember 6-án meg is érkeztek oda. A szállásukat egy plébániatemplomnak örökül ha¬
gyott és azzal északról határos épületben alakították ki; két évig tartózkodtak ebben.
1714-ben a királyi adományból nekik átengedett és lakóhelynek alkalmassá tett
Rákóczi-féle kincstári házba költöztek át. Ezt követően ezen a telken és Bodony
György nemes ezzel szomszédos telkén, amelyet Bodony a kapucinusoknak nagyon
olcsón, 45 forintért engedett át, lefektették a templom és kolostor alapjait. Bölsei
Buday László nemes is átengedte a saját telke területét, mégpedig ingyen, az atyáknak.
1716. április 5-én Erdődy Gábor egri püspök megbízásából a templom alapkövét
Bizánczy György munkácsi görög katolikus püspök tette le, de miután az alapokra két
ölnyi magasságban felhúzták a falakat, a jótevők hiánya miatt a további munkával fel
kellett hagyni egészen 1725-ig, amikor is gróf Koháry István nagyvonalúan 20.000
forintot adományozott, a királyi kamara pedig ingyen bocsátotta rendelkezésre az
építőanyagokat, így a templom építését ismét folytatták és 1729-ben be is fejezték.
Ebben az évben, augusztus 8-án szentelte fel Sorger Gergely tinnini püspök, az egri
püspök suffraganeusa.
A templom épületének befejezése után kezdtek hozzá a kolostor építéséhez, amely
a jótevők nagyvonalúságából 1733-ban be is fejeződött, és az alábbi elöljárók alatt
fenn is állt egészen 1787-ig, amikor október 22-én a királyi rendelet értelmében és
Szikszay Gáspár, Sigray András és Nátafalusi Ferenc megbízottak közreműködésével
megszüntették. A porticusának"5 ez volt a felirata:
»Vix orimur, morimur, sensimgue perimus, et imus,
At quo? nescimus; sed tamen imus, eo.”
(Alig születünk meg, meghalunk és lassan elpusztulunk és megyünk,
de hogy hová, nem tudjuk; de bizony oda megyünk.)
Az alábbi atyák voltak a lakóhelyül szolgáló ház elöljárói:
1. Joachimus (csehországi) 1712.
2. Albericus (innsbrucki) 1715.
164 Valószínűleg kerengő értelemben.
251