Oldal 253 [253]
OCR
hívhasson, hogy azok letelepedhessenek Tokajban, majd pedig templomot és kolostort építhessenek. A sürgetők kéréseit a buzgó pásztor annak ellenére jóváhagyta, hogy csak nemrég került vissza a helyére királyi parancsra a katolikus plébános, név szerint Körmöczy János, de a kapucinusok jövetelét ő maga is lelkesen kérte a provinciális atyához írott levelében. Miután sikerült megszerezni III. Károly király, a püspök és ezen felül még az ekkoriban Eperjesen székelő szepesi kamara egyetértését, az osztrák György atya, akit az 1712. évi augusztus 26-ai, Kremsben tartott káptalanból akkor választottak meg tartományfőnöknek, engedelmesség kötelezettségével Tokajba küldte Joachim és Quirinus atyákat és Éliás testvért, akik a nép örömujjongása közepette 1712. december 6-án meg is érkeztek oda. A szállásukat egy plébániatemplomnak örökül hagyott és azzal északról határos épületben alakították ki; két évig tartózkodtak ebben. 1714-ben a királyi adományból nekik átengedett és lakóhelynek alkalmassá tett Rákóczi-féle kincstári házba költöztek át. Ezt követően ezen a telken és Bodony György nemes ezzel szomszédos telkén, amelyet Bodony a kapucinusoknak nagyon olcsón, 45 forintért engedett át, lefektették a templom és kolostor alapjait. Bölsei Buday László nemes is átengedte a saját telke területét, mégpedig ingyen, az atyáknak. 1716. április 5-én Erdődy Gábor egri püspök megbízásából a templom alapkövét Bizánczy György munkácsi görög katolikus püspök tette le, de miután az alapokra két ölnyi magasságban felhúzták a falakat, a jótevők hiánya miatt a további munkával fel kellett hagyni egészen 1725-ig, amikor is gróf Koháry István nagyvonalúan 20.000 forintot adományozott, a királyi kamara pedig ingyen bocsátotta rendelkezésre az építőanyagokat, így a templom építését ismét folytatták és 1729-ben be is fejezték. Ebben az évben, augusztus 8-án szentelte fel Sorger Gergely tinnini püspök, az egri püspök suffraganeusa. A templom épületének befejezése után kezdtek hozzá a kolostor építéséhez, amely a jótevők nagyvonalúságából 1733-ban be is fejeződött, és az alábbi elöljárók alatt fenn is állt egészen 1787-ig, amikor október 22-én a királyi rendelet értelmében és Szikszay Gáspár, Sigray András és Nátafalusi Ferenc megbízottak közreműködésével megszüntették. A porticusának"5 ez volt a felirata: »Vix orimur, morimur, sensimgue perimus, et imus, At quo? nescimus; sed tamen imus, eo.” (Alig születünk meg, meghalunk és lassan elpusztulunk és megyünk, de hogy hová, nem tudjuk; de bizony oda megyünk.) Az alábbi atyák voltak a lakóhelyül szolgáló ház elöljárói: 1. Joachimus (csehországi) 1712. 2. Albericus (innsbrucki) 1715. 164 Valószínűleg kerengő értelemben. 251
