Oldal 238 [238]
tudnak elégtételt adni a közösségnek". Ezzel kapcsolatban az 57. fejezetben ismertet¬
ni fogjuk némelyek észrevételét.
30. § A hegyaljai szőlők ültetése és művelése
Itt tűnik hasznosnak, hogy bemutassuk a hegyaljai szőlők ültetését és művelését, ré¬
szint a nem idevalósiak kedvéért, részint pedig azért, hogy ennek leírása során termé¬
szettani és gazdasági megfigyeléseinkkel a köz javát is szolgáljuk. A szőlő ültetése?"
először is nyáron a föld kiásásával és azoknak az árkoknak a húzásával kezdődik, ame¬
lyekbe a levágott szőlővesszők kerülnek késő ősszel vagy kora tavasszal, a trágya és
a föld úgy kerül rájuk, hogy a vesszők hat hüvelyknyire álljanak ki a földből. Az így
elültetett vesszők rendszerint három év után nőnek meg és hoznak termést. Eközben
védeni kell a fagytól és még októberben földdel be kell takarni, és csak március végén
szabad kibontani őket. Nagyobb sikerrel jár a szőlők átültetése, ha a szőlőtöveket egy
másik szőlőültetvényből gyökerestül ássák ki, majd magát a szőlőtőkét is úgy beteme¬
tik, hogy csak a vesszők állnak ki sorba rendezve a földből. Egyesek nagyon helytelenül
csak a szőlő gyökerét ültetik el, a tőkéjét azonban kint hagyják a földből, mert az így
átültetett és közben sérült gyökér kevés lesz ahhoz, hogy egy vastagabb tőkét tápláljon.
Ám ba ezzel szemben a tövet is betemetik, akkor a gyökerek is szívják a föld nedvességét,
és a betemetett tövek is eresztenek új gyökereket, amelyek a szőlőt sokkal gazdagabban
gyarapítják. Egyébként a szőlőművelés rendes menete a következő: a szüretelés után
a szőlőtőkéket, vagyis a szőlőtöveket befedik, azaz minden oldalról odahúzott földdel
takarják be őket. Ez a fedésnek nevezett munka nagyon hasznos a szőlőknek, egyrészt
védi a szőlőtőkét a téli fagytól, másrészt így a szőlő nedvét elszívó füvek gyökereit is ki¬
tépik, harmadrészt a szőlők lehulló levelei összekeverednek a földdel, ezek aztán a télen
a hó alatt vízzel itatódnak át és elrothadnak, a földet termékenyebbé teszik és a szőlő
gyökerét a szőlőhöz hasonló részecskékkel áztatják. Tavasszal, március elején nyitják
a szőlőket, azaz eltávolítják a tövekhez kapart földet. Eme nyizásnak nevezett mun¬
ka során ismét kikapálják a füvek megmaradt gyökereit, amelyek a szőlőtől elszívnák
a nedvességet, és a megnyitott tő szabadon fakad. Azután a szőlővesszőket vízszintesen
úgy megmetszik (mezszés), hogy csak a tőhöz legközelebbi két szemet hagyják meg. Ha
fentebb metszenék le őket, abban az évben ugyan bő termést hoznának, de az azt köve¬
tő években már keveset vagy semmit, és a szőlőtőkét is, azáltal hogy az új tövet növeszt,
elcsúfítják. Azonban ez a magasabb metszés történik az idősebb szőlőkön, amelyeken
a szőlősgazdák látják, hogy a következő évben már úgysem maradnának életben vagy
amúgy is ki kellene őket vágni. Ezért ez a feladat jártas szőlészeket kíván."
m [A szerző jegyzete:] Ezt a metszési szokást Vaniére is igen jónak tartja
a Praedium rusticum” X. könyveben: „...melior de vite pedata, / Quo propiore solo
94 A szőlőművelés munkafázisait a szerző a latin szó után a magyar elnevezés megadásával is kiemeli.
» X. könyv, 120-123. sorok. Első kiadás: VANIERE 1682. A legvalószínűbb, hogy Szirmay a nagyszombati
kiadást használta: VANIERE 1772.
236