Page 100 [100]
OCR
Vigasztalja Daciát, de azért a szerencséjében elbizakodott Pannonis felelősségét sem hallgatja el, aki végül túlságosan elpuhult uralkodókat engedett a trónjára. Nem tanult se Hellász, se Róma példáján, ne csodálkozzon hát, ha királynőből rabszolgává lett végül. Az álomjelenettel ellentétben itt maga Virtus bízza meg Daciát, hogy segítsen Pannonisnak, akit mint hajótöröttet kell megmentenie. Daciának össze kell hívnia Gyulafehérváron a szenátust, hogy Báthoryt — mint utolsó reményt, aki képes a feladatot teljesíteni — megválasszák erdélyi fejedelemmé. Miközben Báthory egy szőlőlugasban ülve töprengett Pannónia sorsán, a hatalom jelvényeit felmutató éljenző tömeg vette körbe. Természetesen Báthory visszautasította a felkérést, de miután mindenki sírva könyörgött neki, majd színe elé járult a száműzött Pannonia árnya, Pietas és Virtus alakja is, elfogadta a megbízást. Új aranykor érkezik el. Azonban a dühöngő Ausztria ármányt szőtt, mert nem saját jelöltjét választották erdélyi fejedelemmé. (Bekes Gáspárról van szó, de Hunyadi nem nevezi néven, mert később kibékül Báthoryval és kiváló hadvezérként szolgált mellette.) Ausztria fröcsögő monológban szidja Pannóniát, aki hidraként — ezzel Erdélyre célozva — újabb és újabb fejeket növeszt. Megesküszik, hogy amíg él, üldözni fogja Pannóniát. 1575 júniusában óriási haddal tér vissza Ausztria (valójában Habsburg-támogatással Bekes). Egy epikus jelenetben Mars és kísérői veszekedni kezdenek az istenekkel, de Jupiter parancsára az újból felbukkanó Fama közbelép. A magyaroknak szükségük van a segítségre. Mars maga helyett saját lován küldi Virtust a csatába, mert neki Perzsiába kell mennie. (Ez a jelenet utalás az 1578—1590-es oszmán-szafavida háborúra.) Mars beszédében jó tanácsokkal is ellátja Virtust. A sereget úgy kellene felállítani, mint az 1444-es várnai csatában Hunyadi és I. Ulászló. Az 1575. július 9-ei kerelőszentpáli csata előtt érkezik meg Virtus, aki Báthory fenséges alakját már messziről észrevéve, odarohan, átöleli és csókjával isteni erőt lehel belé. Bárcsak előbb született volna meg Báthory, akkor már a török is ki lenne űzve Ihrákiából. A csata után Erdélyre aranykor köszönt, míg mindenhol máshol vaskor uralkodik. De közben Valois Henrik lengyel király visszatért Franciaországba (ahol III. Henrik néven uralkodott), és Sarmatis király nélkül maradt, aki úgy döntött, hogy Báthoryt hívja meg a trónra. Az örömhírre újabb csodajelek tűnnek fel: a Szamos tejjel folyik és Hunyadi János felnevet gyulafehérvári sírjában. Báthory kiváló diplomataként és törvényhozóként minden ellentétet és peres ügyet megold. Évszázados konfliktusok halnak így el. A fejezet utolsó része egy aránytalanul hosszú, 800 soros leírása Danzig térdre kényszerítésének (1575-1577), amely varos nem volt hajlandé Bathory uralmát elfogadni. Ez az aránytalanul hosszú rész pedig egy szintén aránytalanul hosszúnak tűnő buzdító szónoklatot is magában foglal Báthory kapitányától, Vadas Mihálytól, aki aztán a csatában életét is veszti (Bekest csak egyszer említi meg Hunyadi, pedig jobban illett volna az ő szájába a szónoklat). Danzig legyőzéséhez képest a livóniai háború eseményeinek leírása alig száz sornyi (Polack 1579-es, Velikie Luki 1580-as és Pszkov 1581-es ostroma). Ez a rész is mintha kiseposz lenne a kiseposzban külön eposzi kellékekkel. A felsorolt haditettek miatt már a török is féli Báthory nevét, de költőnknek már Kleió 98
