Page 65 [65]
Ennek játékosabb verziójában már jelentéskülönbségek is vannak, amelyek kontex¬
tustól (beleolvasástól) függően változnak. Molnár Gergely grammatikájának 1671-es
kibővített verziójában az ismeretlen redaktor versus parallelusnak nevezi ezt és a kö¬
vetkező példát hozza rá (a szemléletesség kedvéért eltoltam a sorokat):
, Haec domus odit, amat, punit, conservat, honorat,
Neguitiam, pacem, crimina, iura, bonos."
(Ez a ház gyűlöli, szereti, bünteti, betartja, tiszteli,
a semmirekellőséget, békét, bűnöket, törvényeket, jókat.)
Adott kontextus szerint változtathatjuk a szöveg ellentétes értelmét attól függően,
hogy milyen házról és mit gondolunk. Alapolvasatban ez a ház gyűlöli a semmire¬
kellőséget, szereti a békét stb., de ha eltoljuk egy szóval, akkor az ellenkező értelmet
kapjuk: ez a ház gyűlöli a békét, szereti a bűnöket, megbosszulja a törvényeket, meg¬
tartja a hasznot és tiszteli a semmirekellőséget.
Bonyolultabb változata az ún. szychodilection, amely ránézésre a carmen parallelum
alműfajának tűnik. Ennél a versfajtánál a sorok és oszlopok száma megegyezik, de
vízszintesen és függőlegesen összeolvasva is ugyanazokat a verssorokat kapjuk, ha
ugyanazon sorszámú vízszintes és függőleges sorban kezdjük az olvasást. A Molnár¬
féle későbbi kiadások is ismerik és a cuwbus (négyzetvers) egyik fajtájaként említik."
Tempore remigiis sulcando navita tutus
Remigiis rapidas Neptuni scindit arenas
Sulcando Neptuni subter ovantia rupes
Navita scindit ovantia rupes exsuperando
Tutus arenas rupes exsuperando carinis
Annyiban kapcsolódik ide az ún. carmen proteicum (proteuszi vers), hogy a verssor
szavait permutálja az összes lehetséges sorrendben. A fenti példáknál ez csak korlá¬
tozottan lehetséges, ha nem is a szavak, de a sorok mentén általában működtethető.
Paschasius példaja a Tu mea lux vitae virgo spes maxima salve, amelynek szavait az¬
tán 77 oldalon keresztül variálja az összes lehetséges sorrendben, és így 2000 , verset"
(vagy egy 2000 soros verset?) komponál meg."§
143 Molnár 1671, N".
44 o. N2".
145 Paschasius 1674, 196—273.
63