Seite 62 [62]
hogy erről a területről áradtak ki a magyarok, akik nevüket is az ugor népnévről
kaptäk (28-29. sor): Ugrus = Ungarus („Nondum Iuhra vetus nostros effuderat Ugros,
Ugros unde sibi nomen veter Ungarus hausit.”) A magyarok öshazäjäval kapcsolatos
Jugria-elméletnek van egy jól lekövethető humanista hagyománya. Aeneas Sylvius
Piccolomini Cosmograpbiája nyitja meg a sort, igaz, ő még nem nevezi nevén Jug¬
riat, csak a ,montes Riphei”-n, vagyis Urálon túli területekre helyezi a magyarokat.
Ezt aztán krónikájában átveszi Ihuróczi János, majd hasonlóképp Pietro Ranzano
(1428-1492) és Bonfini (1427/1434—1502) is. Ebbe a humanista hagyományba kap¬
csolódik bele Julius Pomponius Laetus (1428—1498), akinél viszont már megjelenik
az ugor népnév is (Ugari sive Ugri) és Paolo Giovio (1483-1552) Moschovidja. De
valamivel korábban 1517-ben jelent meg először Matthias de Miechow (1457-1523)
nagy sikerü Sarmatidja, amelyben már külön fejezetet szentel De Iudris címen Jugri¬
ának. Herberstein saját oroszországi útja alapján írta meg művét és a Jugria-elméletet
kísérlettel is meg szerette volna erősíteni, amikor kipróbálta, hogy magyar szolgája
megérti-e a jugriaiak beszédét. A kísérlet kudarcot vallott.
Hunyadi egyébként a 955-ös augsburgi vereséget jelentéktelen epizódnak tartja,
olyasminek, ami túl van értékelve. Valójában I. Ottónak csak névleges a győzelme.
Egyenesen nevetségesnek nevezi azt: , Ridicula Othonis victoria. Kis művét is ezért írta
meg, hogy korrigálja az ezzel kapcsolatos tévedéseket. A fő hangsúlyt a kalandozó ma¬
gyarok európai pusztításaira helyezi. Mi ehhez képest egy augsburgi vereség? Bonfinire
hivatkozva (bár Bonfini más kontextusban használja), Európát a magyarok vadas¬
kertjének (Europa Ungarorum vivarium) nevezi, ahol kedvükre — szinte veszélytele¬
nül- zsäkmänyolhatnak, vadäszgathatnak. Talän az egyetlen, amit ebben a humanista
Hunyadi sajnál, az az, hogy a vad fegyverek rettenetes barbársága (horrida barbaries)
a latin nyelv és ékesszólás erejét is megtörte. Így aztán a nyelvek is megváltoztak egész
Euröpäban (Linguarum mutatio in tota Europa ab Hunnis). Vagyis a magyaroknak kö¬
szönhetö, hogy a nepnyelvek egyältalän felvirägoztak. A mäsik, amit Hunyadi szerint
Európa nyert és kapott a magyaroktól, az a szkíta erkölcsök bevezetése.
Végül művét egy Zsámboky Jánost erős szavakkal illető kritikával zárja, amelyet
a már fent említett gúnyolódó epitáfiumában foglal össze. Ez a mesterkedő költészet
(technopaignion) egyik műfajának, a /ogogryphusnak a darabja, amely rokon a verses
találós kérdéssel és Zsámboky humanista nevével, a Sambucussal (magyarul bodzafa)
űz szójátékot:
»Historiae fur Ungaricae, non author et author,
Et sine doctrina doctor, non arbor et arbor,
Sambucus iacet hic: nulliscius, omnisciusque,
Exspue qui transis, cinerique imminge viator.”
135 Vásáry István felhívja a figyelmet arra, hogy a Jugria-elmélet Piccolomini Cosmograpbiáján alapuló itáliai
humanista hagyományának a legnagyobb szépséghibája az, hogy sehol sem szerepel a ,Yuhra", ,Yugria”,
ylugra”, ,lugria” kifejezés ezekben. A Jugria-elmélet részletes összefoglalását lásd: Gombocz 1926; Vásáry
2008a; Vásáry 2008b.
60