Page 61 [61]
ebből derül ki az is, hogy Hunyadinak — nővérén kívül — volt három fivére is, akik
valószínűleg anyjukkal és apjukkal együtt haltak meg pestisben valamikor Hunyadi
ifjúkorában, valószínűleg az 1570-es években (lásd: Faragó 2007, 30). De mindez
csupán személyes semmiség (/evis iczus) Báthory halálához képest, akinek a halálát
az egész ország gyászolja. A király volt az életet adó spirizus, aki nélkül most halott
és temetni való testrészekként heverünk csupán. Ez a kor és az emberek nem voltak
méltók ilyen nagy fényességhez. Jobb korba és helyre születve kiteljesedhetett volna.
Akhilleuszként, erősebb Herkulesként, Nagyobb Sándornál (Maior Alexander), és
Caesarnäl is tekintélyesebb Caesarként gyarapíthatta volna Iróját, a makedónokat
vagy Rómát. Miként a Báthory-kiseposzban, újból Kleiót invokálja, hogy mesélje el,
miként halt meg a király. Ebből aztán kiderül, hogy leginkább a csalárd és eretnek
Simone Simoni tehet Báthory haláláról. Ami nem is csoda, hiszen Hunyadi szerint
a király egészségének megőrzését a ,bohóc" Simonira bízni olyan, mintha bárányt
biznank a farkasra. A 180-184. sor a Báthory halálát okozó tüneteket írja le. Halálos
ágyából István egy rövid beszédet intéz családtagjainak jó irányba haladó sorsáról:
Andrásnak bíborosi címet, Zsigmondnak erdélyi vajdaságot, Boldizsárnak európai
peregrinációt és Grizeldisznek méltó házasságot intézett." Aztán Báthory, , Len¬
gyelország napja" (So/ Sarmatiae) és , Európa pótolhatatlan lámpása" (Europae unica
lampas) visszaadja lelkét teremtőjének. Az újra és újra felbukkanó Virtus alakja most
viszont későn és rémülten érkezik. Sisakját eldobva, ruháját szaggatva és jajveszékel¬
ve veti rá magát a holttestre, csókjaival próbál életet lehelni belé, de hiába emeli fel
háromszor is Báthory fejét, az visszahanyatlik. Virtus végül beletörődve a megvál¬
toztathatatlanba rövid orációt mond, amely keretet adhat a Bathory-epyllion herku¬
lesi válaszút jelenetéhez. Amit ott Virtus a magyar történelem nevezetes példáival
útként ígért, most beteljesedett.
Viszont a legutolsó, a második leghosszabb vers — amely elüt a tematikától, te¬
hát úgy tűnik, költőnk megint úgy illesztette a kötet végére — sokkal érdekesebb:
Victoria Othonis. (Ezt a verset is Gyulay Pálnak ajánlotta.) A költemény egyrészt
egy olyan hexameterben írt történelmi-filológiai munka, amely a 10. századi magyar
kalandozások és I. Ottó 955-ös augsburgi győzelmének elmesélésén keresztül végül
Zsámboky János Bonfini-kiadását kritizálja, másrészt pedig egy olyan verses ska¬
tulya, vagy inkább koporsó, amely paratextusként zárja körül Hunyadi Zsámbokyt
gúnyoló, négysoros, halottgyalázó epitáfiumát. Maga a vers antik és kortárs szer¬
zők műveit felhasználva részletes földrajzi utalásokat is tartalmaz. Külön érdekes¬
sége, hogy valószínűleg Sigismund von Herberstein (1486-1566) 1549-es Rerum
Moscoviticarum Commentarii című könyvét is ismerve az ugor magyarok őshazá¬
ját Iubraként (vagy Yugra) határozza meg (Herberstein térképen is jelöli területet
»lubra, inde Ungarorum origo" felirattal). Ez az Északi-Urál keleti oldalának terü¬
lete, ahol máig élnek a finnugor nyelvrokon hantik és manysik. Hunyadi azt is írja,
134 Bathory Grizeldiszt (1569-1590) Jan Zamoyski lengyel fökancellärhoz adta feleségül 1583-ban. Erről
részletesen lásd: Máté 2021.
59