Page 53 [53]
adja magát a város. Hunyadi ötven elesett hősnek ígéri a hírnevet, akik versében
örökké fognak élni. Jobban meg is érdemlik, mint az olyan költött hősök, mint Aene¬
as, Akhilleusz vagy Héraklész. Ezen igazi hősöket közelről kard nem tudta elpusztí¬
tani, csak messziről a gyáva ágyú és puskatűz. Vergilius és Homérosz is nevetné gyer¬
meteg tettekkel teli művét, ha most itt lenne és Báthory tetteivel töltené meg inkább
a lapokat. Mars aztán újabb dicsőséget keresve az oroszok ellen indítja a királyt. Hu¬
nyadi itt a livóniai hadjárat három hadi eseményét foglalja össze száz sorban litván és
magyar eposzi seregszemlével: Polack (BY) 1579-ben, Velikie Luki (RU) 1580-ban,
Pszkov (RU) 1581-ben." Kétségtelenül Danzig mint az egyik legnagyobb északi
kikötő kulcsfontosságú volt a Balti-tenger ellenőrzése miatt, azonban Hunyadi mű¬
vében bőven jelentőségén túl terpeszkedik a livóniai háború fölé. Pedig ez utóbbi je¬
lentőségét jól mutatja, hogy nagyjából száz városból és nyolcvan megerősített várból
szorították és telepítették ki az oroszokat. Ezek közül a legjelentősebbek: Riga; a mai
Belarusz területén: Jezerise (lengyelül Jeziaryszcza) és a mai Oroszország területén
Velizs (lengyelül Wieliz), Uszvjaty (lengyelül Uswiaty), Zavolocse vára (lengyelül
Zawolocze), Porkhov (lengyelül Porchow), valamint Sztarodub.'" A felsorolt haditet¬
tek miatt már a török is rettegi Báthory nevét, de költőnknek már Kleió segítségével
sincs ereje, hogy elmesélje az elkövetkezendő idők dicsőségét és az Oszmán Biroda¬
lom bukását Báthory István erejétől." Hunyadi szerint (2555—2561. sor) mások tet¬
teivel könyvtárakat töltenek meg, míg mi saját restségünk miatt lemaradunk. Itt az
idő, hogy változtassunk ezen! A költemény legvégén szolgálatát ajánlja a királynak,
akitől ha lehetőséget kapna, halhatatlan eposzi művel ecsetelné a nagy király tetteit.
14 Laskowski 1935; Natanson-Leski 1935. A livóniai hadjárat Báthory-féle propagandaanyagáról lásd: Csorba
1944, 51-60, 78-107. Gyulai Eva hivta fel a figyelmet (Gyulai 2008, 71-76) egy mäsik Bâthory-emblémära
is, amely az ún. , Iudea capta"-érmék imitálásával a rómaiak hódításaihoz méri Báthory győzelmét Livóniában
(lásd az ábrán). Ezeket az érméket Titus és Vespasianus császár verette Júdea és a szomszédos provinciák
elfoglalasa utan. Azembléma felirata: , Livonia] Polot[ialglue] receplta]”, vagyis Livonia és Polack visszafoglalasa.
A bal oldalon síró királyi alak lábainál letett fegyvereivel tehát Rettegett Iván lenne, míg a jobb oldalon egy
fogságba esett — talán hátrakötözött kezű — fiatal nő látható egy gyermekkel, aki kétségbeesésében a haját
tépi. Egy évvel később Johann Jakob Lucke numizmatikai könyvében a mákgubós emblémával együtt —
fiktiv penzermekent mint täbori veret (nummaus castrensis) — ez is felttinik (Lucke 1620, 273-274).
Csorba 1944, 81-82.
16 Horn Ildikó hívja fel a figyelmet arra (Horn 2008, 393-396), hogy Báthory István törökökkel kapcsolatos
óvatos tervei — XIII. Gergely pápa több éve tartó ösztökélésére — 1581 végére kezdtek megváltozni. És ekkortól
— legalábbis bizonyos feltételekkel — hajlandó lett volna belépni a Szent Ligába, amelyről tárgyalások kezdődtek
a Szentszékkel is. Ezzel párhuzamosan a Báthory-udvar propagandájában is óvatosan megjelenik a kényes téma.
A Hunyadi Ferenc epyllionjäban is fel-felvetett törökellenes háború is pont ilyen homályos, távoli és feltételes
jövőben fog majd elkezdődni és győzelemmel végződni. Hunyadi propagandaként működő törökképe az egyik
legjobb példája annak, amit Horn Ildikó megemlít ezzel kapcsolatban (Horn 2008, 394): ,Az új ellenségkép
óvatos bevezetése a köztudatba a költészetre hárult; 1581-82 fordulóján egyre több Báthoryt dicsőítő alkotásban
hangzott el a figyelmeztetés, hogy az oroszokon kívül létezik egy még félelmetesebb ellenség." Viszont Csorba
Tibor szerint — sajnos forrásokat nem ad meg — Báthorynak ekkorra már határozott tervei voltak: , A törököket
Ázsiába akarta visszaszorítani, a dunai szlávokat Lengyelországhoz csatolni, az Ausztriai Háznak biztosította
volna Erdélyt, sőt Görögország sorsáról is szó volt. Önbizalmát jól fegyverzett hadseregébe helyezte. Maga
mondotta, hogy 20.000 nehéz és 10.000 könnyű lovasával felszerelt és megszervezett 40.000 gyalogosával
nyitva áll előtte a világ. Olyan hadsereget szerveztem, mely rettenetesebb a macedóniai falanxoknálx —
mondotta." (Csorba 1944, 83.) Ha mindez igaz, akkor Hunyadi első olvasásra túlzásnak tűnő szavai a törökökkel
kapcsolatban talán már több mint üres retorikai kellékek. De az is lehet, hogy csupán egy toposzról van szó,
hiszen a fentebb már említett Andrzej Trzecieski is évekkel korábban megjósolja, hogy majd reszketni fog maga
a török is Báthory fegyvereitől (Gömöri 1999, 90). Lásd még: Benda 1986.
11
u
51