Oldal 35 [35]
Ebből persze csak annyi következik, hogy nyilván olvasott latinul a trójai háborúról,
de hogy mit, nem tudjuk. Mellesleg Dézsinek abban sincs igaza, hogy többször hasz¬
nálta volna Hunyadi a latin amazones alakot, mert csak az amazonesek alakot használja,
ami pedig szótagszámban épp egy szótaggal különbözik a magyar amazonok alaktól.
Ennek pedig nem Hunyadi figyelmetlensége az oka, hanem az igyekezet, hogy tartsa
magát a metrumhoz. Hiszen épp ezért és nagyon is következetesen használja a rago¬
zott ,amazonokat”, ,amazoneseket”, valamint az ,amazonoknak”, ,amazoneseknek”
alakokat, hogy kijöjjön a 11 szótagos verssor.
Tehát mindaddig, amíg nem kerül elő közvetlen latin forrás, nyugodtan feltéte¬
lezhetjük, hogy Hunyadi saját feje után, talán iskolai olvasmányai hatására, ahogy
ő maga is megjegyzi: ,sok krónikákból írá ezt versekben". Ebben az esetben pedig
nem csupán egy latin szöveg magyarra való átültetéséről van szó, hanem a trójai há¬
ború történetének egy olyan magyar nyelvű feldolgozásáról, amely a krónika mint
műfaj történeti hitelességének köntösében próbálja meg populáris, ismeretterjesztő
formában elmesélni a háborút. A hitelességre törekvés azonban nem akadályozza
meg Hunyadit, hogy a történet elbeszélése során felvállalja nyílt rokonszenvét Irójá¬
val és azok hőseivel. Akhilleusz nagy erejű ugyan, de közben gyáva és sunyi őrült is,
aki a szintén irdatlan erejű, de jószívű Hektórt — Hunyadi történetének igazi hősét
— csak orvul tudja mérgezett nyíllal megölni.
Hunyadi másik erénye a sok színes kis részlet és a homéroszi történethez, vala¬
mint későbbi feldolgozásaihoz képest semmilyen forrásban elő nem forduló apró kis
változtatások, amelyeket Király György meglehetősen görbe szemmel néz és önké¬
nyesnek érez. Pedig épp itt érhető tetten költőnk sajátos inventio poeticája: egy adott
történetbe hogyan lehet belecsempészni olyan kis változtatásokat, hogyan lehet olyan
mázzal bevonni a szereplőket, cselekményt és hátteret, hogy szinte észrevétlenül has¬
son újszerűnek a jól ismert, sőt ráadásul hitelesnek is szánt történet. (Azon persze
lehet vitatkozni, hogy mennyire sikerült mindez, de ideális mintaként a korszak ma¬
gyar irodalmából csak keveseket állíthatunk vele szembe.)
Király ugyanitt — nem minden malícia nélkül — Hunyadi , tudákos józanságát" is
költőnk szemére veti. Pedig azzal, hogy elhagyta a cselekményből a háború előtör¬
ténetét, Parisz ítéletét és egyáltalán a divina macbinatiót, csak az elbeszélés történeti
hitelességét próbálta erősíteni. Ugyanakkor nyílt szimpátiájával Hunyadi — legalábbis
virtuálisan — maga is belevetette magát a küzdelembe, mintegy kívülről megtámogat¬
va a Zeusz-Aphrodité koalíciót a Héra- Athéné szövetséggel szemben. Eszközeiből
csupán annyira futotta, hogy bele-beleszőtte rokon- és ellenszenvét saját verziójába.
A kimenetelen persze nem tudott sokat alakítani, de narrátori pozíciójának erejét fel¬
használva azért igyekezett részleteiben kicsit változtatni a történeten. Ha az istenek
szimpátiáját nem uralhatod, akkor legalább — mindenható narrátorként — az olvasók
rokon-, és ellenszenvét irányítsd! Így aztán Hunyadi — talán az akkori Erdélyi Feje¬
delemség és Magyar Királyság aktuálpolitikai helyzetétől sem teljesen függetlenül
83 Király 1917, 16-17.
33