Oldal 33 [33]
OCR
képest viszont Hunyadi műve tényleg a trójai háborút foglalja össze 575 strófában. A háború előtörténetére nem tér ki: Hektór születésével kezdi és Irója lerombolásával fejezi be a történetet, ahonnan csak Antenor és Aeneas tud elmenekülni. Nem mondhatni, hogy bárkit is különösebben érdekelt volna Hunyadi műve az elmúlt száz évben. Sőt, mivel Király György és Dézsi Lajos kissé igazságtalanul el is veri a port szerzőnkön, hadd legyek költőnk kéretlen prókátora a továbbiakban. Lássuk, jeles irodalomtörténészeink nagyjából milyen vádakkal illetik Hunyadi Trója-történetét. Király szerint a korabeli , sikert sem tartalmával, sem előadásával meg nem érdemelte", valamint , előadás, nyelv, verselés tekintetében nem emelkedik Tinódi fölé" és , hagy, meg nem érdemelt népszerűségét csak tárgyának köszönheti"." Király véleményét osztja aztán Csorba Tibor is: , Könyvét szerették, s bár nyelve színtelen, verselése kezdetleges, szívesen olvasták, mert a tárgya általános érdeklődést keltett.""" Érdemes még Dézsi közepesen lesújtó véleményét is idézni:” „A trójai históriának ez a legterjedelmesebb magyar verses feldolgozása, úgy szerkezet, mint verselés tekintetében gyengének mondható. Tizenegy szótagú sorokban van írva, de elég sok tíz szótagú is akad köztük. És a rímei! Mintha erre gondolt volna Szenci Molnár, midőn a sok „valä”-s verseket megrótta. Jellemző sajátsága (egyébként humanista divat!) a hősök és más szereplők szájába adott, sokszor hosszadalmas beszéd s a szerző morális elmélkedése pl. a vikmerőségről, a holttest elégetéséről stb. Szókészlete meglehetősen fogyatékos, ami különösen a jelzők használatánál tűnik szembe." Csakhogy a szöveg legnagyobb erénye az, amire épp a források bizonytalansága is utal: azért nincs konkrét forrás, mert a szöveg Hunyadi saját szerzeménye. Így hát a szerzőnknek felrótt morális elmélkedések és önkényeskedések is azért lehetnek annyira zavaróak, mert nem lehet forrást tapintani mögöttük. Igaz, Király György óta nem is próbálta meg senki a lehetséges forrásokat tisztázni — erre most én sem vállalkozhatok. De az különösen beszédes, hogy a felmerülő korabeli és antik források mindegyike kicsusszan Király, majd a kissé lustább Dézsi kezei közül is. Mivel nem tudnak egyiken sem fogást találni, ezért egy ismeretlen latin nyelvű Irója-éneket fantáziálnak forrásként, amelyhez költőnk , esetleg nem is ragaszkodott szorosan". Ennek a feltételezésnek pedig így, ebben a formában semmi értelme sincs: egy ismeretlen (nem létező?) latin nyelvű forrás, amelyhez magyar átültetésénél még csak nem is , ragaszkodott szorosan" Hunyadi? Nem lenne egyszerűbb, ha a fiatal Hunyadi olyan-amilyen verses elbeszélői invenciójára gyanakodnánk inkább, amely segítségével sokféle olvasmány 76 Király 1917, 13, 23. 7 Csorba 1944, 100. 78 Dézsi 1930, 457—458. 31
