Oldal 30 [30]
Arról egyelőre nincs adatom, hogy Hunyadi ezekben a zavaros években hol tartóz¬
kodott, de valószínűleg Báthory Zsigmond szolgálatában maradt. Bethlen Farkas¬
nál olvasható, hogy Győr visszafoglalásának (1598. március 28-29.) a hire ütközben
érte Zsigmondot Gyulafehérvár és Kisfalud (Ompolykisfalud, Micesti, RO) között.
A kíséretében pedig ott találjuk Hunyadi Ferenc ,orvosdoktort és híres költőt" is
(Doctor Medicinae ac Poeta insignis), aki tehát valamikor április elején indulhatott el
Zsigmonddal az Oppeln-Ratibor-i hercegségbe, majd augusztusban tértek újra vissza
Erdélybe."" A következő, Vitéz Mihály vajda bukásának idejéből való adatunk viszont
már biztos: Hunyadi Ferenc nagyjából 50 éves korában 1600. október 27-én hajnali
két órakor hunyt el Tordán.
II. Művei magyarul
1. ?
Weszprémi István említ egy magyar nyelvű gyászelégiát, amelyet Hunyadi
Báthory István sírhalmánál énekelt. Ezt az egyelőre ismeretlen magyar elégiát ál¬
lítólag Cornides Dániel irodalmi gyűjteményében még látta Weszprémi (Kővári
Aladar forditasa):©
, Ennek az udvari orvosnak az elhunyt király sírhalmánál énekelt magyar
gyászelégiáját tudós hazánkfia, Cornides Dániel, az ő gazdag irodalmi
gyűjteményében őrzi. Szép magyar verselése miatt majd egyszer mutat¬
ványt közlök belőle honfitársaimnak."
2. Az régi és híres neves Trója városának tíz esztendeig
való megszállásáról és rettenetes veszedelméről
Amíg ez a gyászelégia nem kerül elő, Hunyadi Ferenc egyetlen ismert magyar nyelvű
műve trójai históriája, amely datálása miatt is fontos támpont Hunyadi biográfiájához.
Hatrészes műve 575 négysoros versszakból áll. A hatodik rész második versszakától
olvashatö az akrosztikon a szerzö nevevel: „Franciscus Huniadinus”. Aki az utolsö
strófában elárulja a szereztetés körülményeit és idejét is:
% Bethlen 1785, 112. Ezt magyarul lásd: Bethlen 2010, 37. Ehhez lásd még: Szilágyi, kiad. Szamosközy
István..., 1876, 113—114.
5 „Naenias lugubres Elegiaco Carmine Hungarico ab archiatro hoc scriptas et ad tumulum Regis defuncti decantatas,
eruditissimus Patriae Civis, Daniel Cornides, in ditissimo promtuario suo litterario adservat; ob sermonis vernaculi
ligati nitorem daturi olim popularibus nostris aliquod illarum specimen.” Weszprémi 1962, 202-203.
28