OCR
ellenpontjaként, és még évekig bizonytalan jogi státusszal rendelkezett. Végül a harmadik ellenérv az, hogy Hunyadi — ha csak nem volt túlzottan kalandvágyó — akkor jó eséllyel igyekezett elkerülni Németalföld északi területeit, mivel az 1570es években épphogy lángra kapott szabadságharc miatt (az ún. nyolcvanéves háború majd csak a harmincéves háborúval fejeződik be 1648-ban) ezek voltak az öszszecsapásoktól leginkább sújtott területek. (Erre Hunyadi utal is az Epbemeronban: „incumbit sociali Belgia bello") Mire az arrasi és utrechti unió 1579-es megalakulásával nagyjából stabilizálódtak a vallási, politikai törésvonalak, addigra Hunyadinak Itáliában kellett volna már lennie. Mindezeket figyelembe véve csak a még ekkor is jelentős szellemi központnak számító leuveni egyetem lehet az, ahova — a minden valószínűség szerint katolikus — Hunyadi járhatott. 3. Anglia Weszpréminél az is olvasható, hogy Hunyadi Padova és Franciaország előtt Angliában járt tanulmányúton, aminek fennmaradt egy érdekes nyoma is: egy 16. század végi orvosi kézirat-kolligátum az oxfordi Bodleian Library Ashmole-gyűjteményében.* A kolligátum első kéziratán a kézirat másolójától eltérő kéz bejegyzése olvasható: per Franciscum Hunniadium, vagyis , Hunyadi Ferenctől". A kézirat tartalmára majd még külön is kitérek, a kérdés az (ami erősítheti Weszprémi állítását Hunyadi angliai útjáról): hogyan kerülhetett ez a könyv Oxfordba? A kérdés megválaszolásához két fogódzót találunk: az egyik maga az Ashmoleféle gyűjtemény, a másik pedig a fenti háromszavas bejegyzés. Fontos, hogy a kézirat ütja tisztân és pontosan visszakôvetheté Elias Ashmole-ig (1617-1692), aki a 17. szäzad egyik megbecsült és sokoldalú személyisége, mecénása: egyszerre szabadkőműves politikus, műgyűjtő, asztrológus, alkimista és ráadásul orvos is, aki az oxfordi egyetemen doktorált 1669-ben." Nem csak több ezer példányos, felbecsülhetetlen értékű kéziratgyűjteményét adományozta az oxfordi egyetemnek, amely gyűjtemény végül Hunyadi kéziratát is megőrizte, hanem hatalmas műgyűjteményével megalapozta a ma is latogathaté Ashmolean Museumot. A másik, talán még izgalmasabb kiindulópontunk maga a beírás, amely Hunyadinak tulajdonítja a kéziratot. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyértelműen megállapítható a bejegyző kéz eredete is: Richard Napier. (Ez azért mondható biztosra, mert az Ashmole-gyűjteményben van még tőle majdnem kétszáz kézirat, amelyeknek egy része autográf.) És hogy ki volt Napier? 1559-ben született Exeterben, 1577-ben az oxfordi Exeter College-ba iratkozott be teológiára, 33 Ashmole collection, ms. 1425, 1-14”. 34 Hunter, 2004. % Andrews 2004a. 16