Oldal 9 [9]
OCR
A hun Vergilius: Hunyadi Ferenc Molnár Dávid Hunyadi Ferenc nevét a magyar irodalomtörténet elsősorban magyar nyelvű trójai históriája miatt jegyzi, pedig több mint ötezer sornyi latin költeményt is ismerünk tőle, amely a 16. század óta mindeddig nem volt se összegyűjtve, se kiadva. Ismert nyomtatott műveit 1583 és 1588 között adták ki főként Velencében és Krakkóban. További tizenegy versét a Kolozsvári Akadémiai Könyvtár régi magyar könyvtárgyűjteményének egyik kolligátumába — Hunyadi Ferenc nyomtatott művének végére — írta be egy unitárius lelkész a 17. század elején. Egy másik rövid versét pedig Szamosközy István lejegyzéséből ismerjük. Kéziratos verseinek keletkezési idejét nagyjából 1586 vége és 1599 közé tehetjük. Ezeken kívül még egy oxfordi kéziratot is ismerünk tőle, amely lázas betegségekre ad recepteket. Ha csak költői életművének terjedelmét nézzük, akkor is furcsa ez a mellőzöttség, de ha mindehhez hozzávesszük burjánzó manierista képeit és ironikus humorát is, akkor egyenesen érthetetlen. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a mostani kiadás. I. Hunyadi Ferencről De ki is volt pontosan ez a Hunyadi Ferenc, akiről néhány anekdotán kívül szinte semmit sem tudunk? Az 1586-ban kiadott Ephemeronjänak paratextusaként két epigramma olvasható Stephanus S. Georgii" név alatt, aki az elsöben „hun Vergiliusnak” (Hunnus Maro), a mäsodikban pedig „andesi tanítványnak" (Andinus ! Egyelőre nem tudtam behatárolni, kiről van szó. Hunyadi 1586a, A4.
