Kérdéseink lehetnek szämosak. A „kommentjelenseg” alapjän ugyanis ügy tünik,
gyűlölködni jó, vagy legalábbis hasznos, különben miért is gyakorolnák mérték¬
telenül. A gyűlölködésnek bizonyosan van valamilyen evolúciós előnye (és bio¬
lógiai háttere) is, ellenkező esetben csak angyalian tiszta szívű egyének alkot¬
nák az emberi közösségeket. De nem. A rossz hír az, hogy a korlátlan szeretetet
hordozókat valószínűleg kíméletlenül szelektálta az evolúció. Miért van ez így?
Miért jó gyűlölködni, miért jó a másik/mások iránt viseltetett ellenséges indu¬
lat, milyen hozamokkal, előnyökkel jár a viszály, az ordas gonoszkodás? Vajon az
online gyűlölködéskor lehull a lepel, és kiszabadul a , valódi", az offline életben
kényszerűen eltakart és kordában tartott hosztilis személyiség? Ez hát igazi ar¬
cunk? Vagy ilyenkor csupán a sajátos körülmények által provokált, megnyitott
szelep lép működésbe a mindenkiben lappangó feszültség kiengedésére, és ezért
„nem feltétlenül szörnyeteg a Facebookon a szíriai menekültek legéppuskázásáról
ábrándozó nagymama"?? További kérdés, hogy mit mondhatunk minderről az
egyéni szintről elmozdulva? Hogyan jellemez egy közösséget, és hogyan illeszkedik
a társadalom működésébe az elfogadott és/vagy legitimált gyűlölködés? És mi a
kapcsolat az internet és a , való világ" között? Vajon működik-e, és ha igen, hogyan,
a kibermigráció, a kapcsolatok, viszonyulások, viselkedések vándorló mozgása a
való élet és a kibertér, az offline és az online világ között?
A szeretet, a kötődés (lojalitás, altruizmus stb.) egyén és közösség életé¬
ben betöltött szerepéről, ennek evolúciós formálódásáról, biológiai hátteréről,
a hormonok, neurotranszmitterek (különösen az „erkölcsmolekulänak” vagy