a jogától sem fosztható meg dr. L. B. magyar állampolgár alkotmányosan, hogy
azért ne szeresse a Magyar Testgyakorlók Körét (en bloc), mert az (szerinte vagy
valóban) zsidó csapat (bármit is jelentsen ez). Általános érvénnyel fontos leszö¬
gezni: dr. L. B. magyar állampolgárnak alanyi joga azt szeretni, akit akar, és azért,
amiért ő ezt így gondolja, érzi. Mi több: dr. L. B-nek országgyűlési képviselőként is
joga van a fentebb említettekre. Azonban amennyiben ennek a jogszerű érzésének
programalkotó módon hangot ad az ország házában s a média fórumán, akkor ez
már más minőséget nyer.
Dr. L. B. többdiplomás, több nyelven beszélő, tanult ember; tudja, mit beszél,
mit ír. Mi is tudjuk: dr. L. B. , zsidózik". S teszi ezt teli szájjal, örömtelin és szán¬
dékosan. Meggyőződése szerint ez rendjén való, hite szerint erre (is) joga van. Bo¬
ronghatnánk azon, hogy ennek a zsidózásnak a színvonala bizony messze esik attól
a diskurzustól, amelyet például J. D. Michaelis és G. E. Lessing folytatott, utóbbi
A zsidók című vígjátéka kapcsán Némethonban az ezerhétszázas évek közepén,
és sokkal inkább hajaz a XX. század harmincas éveinek szép emlékű és emelke¬
dett náci szólamaira. Bár nincs jelentősége, de dr. L. B. német származású (ezt
nemcsak neve alapján feltételezhetjük, önéletrajzából is tudjuk), így fölvethetnénk
azt is, milyen elvi megfontolás alapján vindikál kevésbé acélos magyar identitást
mondjuk szegény Braun Csibi, a legendás és tragikus sorsú jobbszélső számára. Az
is fölmerülhetne, krisztusi hitével, szeretetvallásával hogyan egyeztethető össze
mindez. Értelmetlenek azonban az ilyen fölvetések, hiszen bár formailag nem,
tartalmilag azonban a kommentvilág díszletei között vagyunk, ahol nincs hely az
észszerű érvelés, a tárgyszerű diskurzus számára.
A megszólalást és a médiamegjelenést övező hallgatás, reakciónélküliség lehet
a közömbösség, és lehet a félelem csöndje." Gondolhatnánk azt is, hogy dr. L B.
öröme a kiesés kapcsán nem nélkülözi a hagyományokat. A Vallás- és Közok¬
tatásügyi Minisztérium rendelete ugyanis kimondta, hogy , egy sportszövetség¬
nek csak olyan sportegyesületek lehetnek tagjai, amelyek igazolják, hogy nincs a
harmadik zsidótörvény értelmében zsidónak minősíthető tagjuk". Majd ezeket az
egyéneket nem csupán a sportéletből zárták ki, hanem attól is eltiltották, hogy
nézőként megjelenjenek a sportversenyeken. Az Országos Sportközpont utasítása
szerint sárga csillagos zsidók nem látogathatták a sporteseményeket és a sportlé¬
tesítményeket. Előbbi jogalkotás dátuma 1942, utóbbié 1944. Az MTK-t 1942 ta¬
vaszán számolták fel. (Jelzem, az említett Braun Csibi — akit minden idők legjobb