Page 351 [351]
OCR
VANNAK EMBERI JOGAINK egyike vagy egymás melletti több formája is; és a jogi objektiváció működésmódjában telepítve van az a sajátos grémium, amelyet az egyetlen — a problémamegoldás autentikus monopóliumával rendelkező — alkotmánybíróság léte jelent: a jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatának eredményeként azok potenciális megsemmisítése, illetőleg az alapjogok alapjoggal való ütközésének (alapjogi bíráskodás) feloldó szerepe. Ebben a felfogásban az alkotmányosság nem láthatatlan, nem is a rendes bíráskodás rendjének felesleges meghosszabbítása, hanem a hatalommegosztás szerve: alkotmányossági kontrollt gyakorol a jogalkotó hatalom, az államszervezet (ha ide telepítették az államszervezeti bíráskodás funkcióját) és a jogrendszer működése felett. Álláspontunk az amerikai alkotmányértelmezési elméletek vitája felől nézve?" hasonló a modern aktivizmus , élő alkotmány" álláspontjához, s kizárja a textualizmus (,a szöveg erősebb, mint a törvényhozó maga") és az originalizmus (az alkotók eredeti szándékait fürkésző) meglehetősen egyoldalú szemléletét. Mi az alkotmányosság kérdését is a jogfejlődés egésze szemszögéből vetettük fel. Ennek alapján kíséreltük meg meghatározni helyét és a , felső határ" küszöbfogalmát, amelyen túl már nem az alkotmányosság bővített reprodukciója, hanem az alkotmányt derogáló jogalkotás történik. Arra nincs felhatalmazás e funkció ellátás során, hogy túllépjen az alkotmányos identitáson. Az az alkotmányozó hatalom feladata, és nem a hatásköri és eljárási keretek következtében mindig részleges funkciójú alkotmányvédő szervé. Az alapjogi bíráskodás értékelésénél és a jogrend absztrakt normakontrolljánál is ezen jogelméleti mérce alapján lehet állást foglalni. Az alapjogi kontrollnak éppen az az értelme, hogy felmerülő mulasztások, konzisztenciaproblémák, az új szabályozási szükségleteknek a régin áttörő eseteiben új szintézist teremtsen alapjogok és alapjogok, jogszabályok és alapjogok között: ez az alkotmányosság specifikus értelme. Ha ezt alkotmánybíróságok nyilvános határozataikban teszik meg, akkor — fiiggetleniil attdl, hogy ez mas értékpremisszak alapján irodalmilag bírálható és bírálandó - e szintézissel a jog relative új rétegének a formális legalitás követelményrendszerével összhangban lévő intézményesedése megy végbe. És ez magasabb fokú, a hatalomgyakorlás elé egyértelműbb korlátokat állító állapot, mintha az alkotmányosságnak az alkotmánynál szélesebb, de behatárolt mozgásterét akármelyik, bármelyik állami szerv maga alakíthatná. Ezért és ennyiben alkalmas az alkotmánybíráskodás az alkotmányosság letéteményesének szerepére. Kivéve, ha a gyakorlatban inkonzisztens döntéseivel a jogrendben több problémát okozna, mint amennyit megold.? Ez esetben nem a joghelyesség végső, közhatalmi 24 Paczolay Péter (szerk.): Alkotmánybíráskodás, alkotmányértelmezés. Jogfilozófiák. Budapest, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1995. 27—31. 25 Ennyiben az emberi jogok második világháború utáni nemzetközi elismerése és hatása a nemzeti joggyakorlatra eltérő értelmezések tárházát nyitotta meg. Lásd például Harmathy + 349 «
