Seite 350 [350]
SZIGETI PÉTER
között; 3. az életviszonyok túlfejlődnek a régi jogon, az új tagadja a régit, a régi
és az új ellentmondása lép fel anélkül, hogy a törvényhozó reagálna az ellent¬
mondásra, s jogalkotással küszöbölné ki azt. A társadalmi változások materiális
szükségletei áttörnek a régi normákon és formális jogi kereteken, és azokba nem
férnek bele az adaptáció hagyományos eszközeivel (jogalkalmazói interpretációs
módozatok, fikció, vélelem, analógia, irányelv, elvi döntés).
Az alkotmányosság alakulása ezért a jogfejlesztés bizonyos típusú szükségle¬
teire reagál. A jogrendszer alkotmányossági kontrollja egyben az alkotmányosság
materiális tartalmainak a produkciója és reprodukciója, az alkotmányos valóság,
a , Verfassungswirklichkeit" értelmében. Szélesebb az alkotmány szövegénél, de
csak az alkotmány és a fennálló jogrend keretei között történhet az alkotmányos
valóság reprodukálása. A produkció innovatív mozzanata addig a felső határig
mehet el, ameddig e bővített reprodukció a saját alapjain áll, és fejlődik. Nem
rombolhatja le kiinduló előfeltevéseit, nem teremthet új alapot új alkotmány szá¬
mára. Feltétele az alkotmányosság ezen értelmezésének, hogy egyetlen ilyen funk¬
ciójú, autoritással rendelkező szervezet, testület — az alkotmánybíróság vagy az
USA esetében a Supreme Court - esetén van csak értelme működésének, mert
ha létezne alkotmányossági konkurense vagy felettes szerve, akkor már nem le¬
hetne az alkotmányosság letéteményesének őre helyzetében. Szemben a rendes
és rendkívüli bíróság jogorvoslati logikájával, amely több lépcsőben is teret ad
a jogszerűség-megalapozottság, az anyagi igazság érvényesíthetősége érdekében
a felülvizsgálatnak, noha a jogerős ítéletek beálló joghatásai érdekében és/vagy a
célszerűséghez fűződő érdek következtében a jogbiztonság igénye egyszer itt is
lezárja az elvitathatósági folyamatot — mutatott rá G. Radbruch.”?
Ha a pozitív jog elérné azt, amire törekszik, ti. hogy hézag- és ellentmondás¬
mentes legyen, és a társadalmi valóság nem lenne állandó mozgásban, akkor
valóban nem lenne szükség az , alkotmányosság"-nak az alkotmányhoz képesti
többletfogalmára. Arra, hogy az alkotmányértelmezés monopóliumával erga om¬
nes rendelkező testület a normatív érveléseket jogelvi érvelésekkel, s mindket¬
tőt — szükség esetén — elvi-dogmatikai jelentésekkel, érvelésekkel egészítse ki.
Az alapjogi bíráskodásban az alkotmányosság zsinórmértékeinek explicitté tételé¬
vel, illetőleg a jogalkotó hatalom feletti alkotmányossági kontrollal válik e testület
a hatalommegosztás tényezőjévé, eltérően attól a törvényességi kontrolltól, amelyet
az igazságszolgáltatás lát el a végrehajtó hatalom fölött.
Megoldásunk azt is tartalmazza, hogy az , alkotmány szelleme" értelmében vett
alkotmányosságfogalomra csak akkor van szükség — anélkiil, hogy az irracionalitas
területére lépnénk -, ha fellépnek alkotmányossági szükségletek: a három típus
33 Radbruch, Gustav: Jogfilozöfia. In Varga Csaba (szerk.): Jog és filozófia. Antológia a század
első felének kontinentális jogi gondolkodása köréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981.
+ 348 *