Page 344 [344]
SZIGETI PÉTER
alapján — akár liberális, akár szocialista — egyaránt. Az ember mint szubjektum,
mint alany, akinek személyisége van, méltósággal való élését az biztosítja, hogy
nem degradálható eszközzé - legalábbis az elvek magaslatán —, ami Kant második
kategorikus imperatívuszának felel meg." Robert von Mohi a , formális legalitás
elvét összekapcsolja s egyben alárendeli egy felsőbb eszménynek, az ember felsza¬
badulásának, egyénisége szabad kifejtésének, s a jogszerűséget e magasabb rendű
célok szolgálatába állítja (anyagi legalitás)". " A klasszikus német filozófiának az
emberi lényegről szóló tanítását, középpontjában a szabadság kibontakoztatásá¬
val, vitte tovább a Marx alapozta modern szocializmus gondolatvilága.? A méltó¬
sággal élő egyéneknek joguk van személyiségük szabad kibontakoztatásához, az
önrendelkezéshez - szabad egyének szabad szövetségeként — és a magan- és intim
szférához (privacy) egyaránt.
A világi változatot, a vallási és történeti , előítélettől" mentes törvényhozói
racionalizmust alkalmazza - J. Bentham eszmenyevel egybeesöen - a francia és
az amerikai alkotmäny egyaränt. Max Weber megfogalmazäsäban: „Az epigram¬
maszerü tomorség és szinpadiassäg viszont megfelel az »emberi és polgari jogok«
ugyanilyen jellegű megfogalmazásának az amerikai és a francia alkotmányban.
Itt nem józan jogi szabályok, hanem szentenciaként előadott posztulátumok for¬
májában fogalmaztak meg bizonyos axiómákat arról, hogy mi a jogi tételek tartal¬
ma, és azzal az igénnyel léptek fel, hogy a jog csak akkor igazán legitim, ha nincs
ellentétben ezekkel a posztulátumokkal."" Igen, a tételes jog jog feletti — helyes
jogi — mércéjének keresése egyaránt jellemzi a természetjogi gondolkodást és az
emberi jogok mint a jogok sajátos csoportjának alkotmányossági funkcióját — te¬
hetjük hozzá. A pozitív jogra vonatkoztatva igazol, legitimál vagy kritikailag elvet,
delegitimál mindkettő.
A liberalizmusban az embereket elsődlegesen individuális természetű lények¬
nek tekintik, akik versengenek egymással. Az értelmes önzésen (rational choice)
alapuló verseny a cselekedetek mozgatórugója, amely motivál és előre visz. Az
emberi jogoknak a politikai jogaiban szabad, jogilag egyenlő individuumok ver¬
senyét kell biztosítani — jogegyenlőség és törvény előtti egyenlőség szerint -,
akik nem állnak az anyagi természet rendjére jellemző organikus kapcsolatokban
7 A felvilágosodás és a klasszikus liberalizmus posztulátumával: , Cselekedj úgy, hogy az
emberiséget mind saját személyedben, mind mindenki más személyében mindig célnak
is, sohasem pusztán eszköznek tekintsd" (Kant, Inmanuel: Az erkölcsök metafizikájának
alapvetése. A gyakorlati ész kritikája. Az erkölcsök metafizikája. Ford. Berényi Gábor. Bu¬
dapest, Gondolat, 1991. 62.).
§ "Péteri Zoltán: , A jogállamiságról" Magyar Tudomány, 34(96). évf. 1989. 9. sz. 724—735.
Itt: 729. (kiemelés — Sz. P.).
Márkus György: Marxizmus és , antropológia". Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966.
Weber, Max: Gazdaság és Társadalom 2/2 Jogszociológia. Ford. Erdélyi Ágnes. Budapest,
KJK, 1995. 173.
9
10
+ 342 +