Page 343 [343]
OCR
VANNAK EMBERI JOGAINK létezik, vagy nem törődik az emberek dolgaival" mert a természetjog az ember belső lényegéből következik, másfelől ezt mégiscsak Istennek kell tulajdonítanunk, mert ő maga akarta, hogy ilyenek legyünk. Tehát a természetjog mögötti emberi természet végeredményben vagy az isteni akaratból következő teremtésgondolatra megy vissza, amely egyben az isteni jog, a ius divinum forrása — ekkor transzcendens (nem evilági) a megoldás —, vagy pedig éppen ellenkezőleg, evilági: az ember társas-közösségi mivoltából, belső lényegéből fakad, földi tulajdonságként." Grotius ezzel alapvető álláspontokat rögzített. Konklúziónk szerint az emberi jogok világi megalapozhatósága csak akkor lehetséges, ha az emberi természet „termeszetenek” megalapozäsänäl szakitunk a transzcendenciäval, és nem keverjük össze az ember társadalmi természetét az anyatermészet természetessége fogalmával. A ius divinum — ius naturale — ius humanum középkoron átvonuló s a neotomizmusban újraéledő hármasjogréteg-koncepciója éppen erre a teremtésgondolatra visszavezethető , természetesség"-fogalomra alapozódik, mert az isteni teremtés gondolatában egységes magyarázatot nyújt az anyatermészet és az emberi természet genezisére. Az Isten, a természet és az ember triádjára. A nem létezőt bár nem lehet bizonyítani, éppen ezért azt hinni kell (Credo, guia absurdum), ami az egzisztenciálisan vagy erkölcsileg nehéz élethelyzetekre méltóságot adó fogódzót jelent a hittel élő embereknek. Az emberi jogok igazolása a konzervatív gondolkodási típusban éppen az isteni transzcendencia síkján történik. A természetjogot eredendően az ember teremtéskori természetének való megfelelés, az isteni jognak megfelelés minősíti, mert a teremtő előzetes harmóniát (prestabilitae harmoniae), célszerűséget, rendet vitt be a teremtett természet rendjébe. Ebből fakad a végső, keresztény valláserkölcsiségben megtestesülő abszolút mérték, amelyhez az ember alkotta ius humanum hozzámérendő. Ennek elfogadása azonban - látjuk -— világnézeti kérdés. A teremtés eredményeként létrejövő organikus és hierarchikus, emberek közötti kapcsolatokat a konzervatív világnézetek értékként tételezték, mert szerintük az organikus közösségi hagyományok mesterséges megbontása zavarok forrása. Ezért is változtatásra, igazodásra (ralllíment) szorult a hagyományos konzervativizmus. Előbb a konkordátummal, majd a Rerum novarum (1891) kezdetű pápai enciklikával, teret nyitva a polgári társadalom jogegyenlőségi alapú, előjogoktól mentes elfogadásának, melyet aztán a politikai katolicizmust felváltó, kereszténydemokrata, keresztényszociális, a világnézeti és politikai pluralizmust elfogadó orientációk jelentenek. Az egyes ember méltósággal élő személy — úgy a keresztény perszonalizmusban, mint a természetjog észjogi valfaja szerint (I. Kant, R. von Mohl) -, akit megilletnek a közösségekben az emberi jogok. Valláserkölcsileg és a világi erkölcs $ Szigeti Péter — Takács Péter: A jogállamiság jogelmélete. Második kiadás. Budapest, Napvilág, 2005. + 341 ¢
