Oldal 339 [339]
A VÉLEMÉNY- ÉS SAJTÓSZABADSÁG FELSZÁMOLÁSÁNAK ELSŐ LÉPÉSEI
VÉGSZÓ
Az Alkotmánybíróság eljárása a médiatörvények felülvizsgálata tekintetében ha¬
zai viszonyaink ismeretében viszonylag könnyen értelmezhető, és emberi oldala
érthető. Az orbáni kegygazdálkodás fényében nem nehéz belátnunk, hogy a hata¬
lom jutalmazási és büntetőkapacitásának tudatában és annak fényében, hogy az
e határozatot követő években a hatalom szolgálatában meddig jutott el az Alkot¬
mánybíróság, az is javára írható, hogy legalább az általa elbírált tárgykörökben
lényegében hű maradt saját szervezeti kultúrájához, hagyományaihoz.
Amire nincs észszerű magyarázat, az az Európa Tanács úgynevezett kompro¬
misszuma. Ennek mentségére semmit nem mondhatunk, a döntés háttere teljesen
homályos, legfeljebb az hozható fel, hogy az Európa Tanács tagállamai között
számos autoriter rendszer található, az Orbán-rendszerhez hasonlóak, sőt annál
még rosszabbak, elnyomóbbak is. Csakhogy az Európa Tanácsnak aligha fela¬
data a lefelé nivellálás. Ellenkezőleg, szerintünk feladata lenne az alkotmányvé¬
delemben ismert, a Magyar Alkotmánybíróság által is alkalmazott, a már elért
védelmi-, illetve szabadságszint oltalma, e tekintetben a visszalépés tilalmának
érvényesítése. Mert vagy van vélemény- és sajtószabadság, vagy pedig nincs. Ha
van, az természetes, mint a belélegzett levegő vagy az iható víz. Viszont ezen túl
szinte az összes átmeneti állapot a sajtószabadság hiányaként írható le. A részben
szabad sajtó nem szabad! Tény, hogy az autoriter rendszerekben is van gettólétre
szorított szabad sajtó, de annak fenntartása rendszerint extra bátorságot igényel.
Ilyen helyzetekben viszont nem beszélhetünk sajtószabadságról. Kérdés, hogy a
magyar Alkotmánybíróság, az Európa Tanács, illetve az itt nem elemzett Európai
Unió magyar helyzet felett ugyancsak szemet hunyó magatartása mellett mekkora
a felelőssége a magyar politikai társadalomnak, a még itt-ott létező autonómi¬
áknak. Tény, hogy sem a vélemény- és a sajtószabadság értékeinek elkötelezett
civil szervezetek (ritka személyes kivételeket leszámítva), sem a Magyar Újságírók
Szövetsége, sem a médiát oktató akadémiai szféra eddig nem hódolt be a sajtó¬
szabadságot lebontó autoriter hatalomnak. Ezt is illusztrálja, hogy a közszolgálati
média munkatársa szemtanúként már 2010 decemberében ezt jegyzi fel magának:
„Egy läny sir a newsroomban »Egyetlen médiajogdszt sem találok, aki megvédené
ezt a szart, csak olyan lesz a bejátszásban, amiben fikázzák. Engem ezért ki fognak
rúgnix — mondja."
Viszont ahogy pusztította az állam a sajtószabadságot, szüntette meg egy¬
más után egyre kisebb számú és szűkülő elérésű még független print és online
1% Mong Attila: „A szabadság gyeplői — öncenzúra a magyar sajtóban". Élet és Irodalom,
2012. április 20. 16. sz. Online elérhető a Mérték Médiaelemző oldalán: https://mertek.
eu/2012/06/11/oncenzura-a-magyar-sajtoban
+ 337 ¢