Oldal 321 [321]
OCR
ISKOLAI ÁMOKEUTÁS ÉS AZ ÁLLAM POZITÍV KÖTELEZETTSÉGE a következtetésre jutott, hogy az ügy körülményei az esetjog alapján nem vetik fel az állam felelősségét. A hozzátartozók fellebbezését a finn Legfelsőbb Bíróság 2012. március 30-án elutasította. A finn kormány 2008 novemberében bizottságot nevezett ki a Kauhajokiban történő iskolai ámokfutás kivizsgálására. A bizottság ajánlásaival a tanulmány záró részében foglalkozom. Amint az már említettem, 2012. szeptember 28-án tizenkilenc hozzátartozó kérelmet nyújtott be a Bírósághoz a finn állammal szemben. A következő alcímben a kérelemnek és a finn kormánynak az Ítélet részét képező ellenérvei lényegét ismertetem. A kérelem és a finn kormány ellenérvei A kérelmezők kiindulópontja, " hogy a finn hatóságok a 2008. szeptember 23-i iskolai lövöldözés előtt számos olyan körülményről tudtak, amely együttesen súlyos erőszakos cselekmény akut és konkrét fenyegetését jelentette. Kérelmükben felidézik a 2008 júliusa és szeptember 23-a közötti releváns eseményeket. Ezekkel kapcsolatban kiemelik többek között, hogy a rendőrség minden információt megszerezhetett volna az elkövető mentális egészségi állapotáról, és az alapján további vizsgálati cselekményekről dönthetett volna az iskolai lövöldözés előtt. A kérelmezők állítása szerint nyilvánvaló, hogy a rendőrségnek tudatában kellett lennie, vagy legalábbis tudnia kellett volna arról a valós és azonnali fenyegetésről, amelyet az elkövető az érintett iskolának jelentett. Ez tevőleges kötelezettséget keletkeztetett a hatóságok számára, hogy elegendő és hatékony operatív intézkedéseket hozzanak az állampolgárok és a társadalom egészének védelme érdekében. Ez az intézkedés ebben az esetben az elkövető fegyverének elkobzása lett volna. A főfelügyelő azonban, állítják a kérelmezők, tudatosan úgy döntött, hogy engedélyezi az elkövető számára a lőfegyver megtartását. , Ez volt az úgynevezett döntő pillanat — fogalmaznak - amikor a hatóságok elmulasztottak intézkedéseket megtenni a kockázat elhárítására."" A kérelmezők konklúziója, hogy a finn állam nyilvánvalóan nem teljesítette az Egyezmény 2. cikkéből eredő pozitív kötelezettségét." A finn kormány vitatta a kérelmezők érveit. A kormány észrevételében már azt is kétségbe vonta, hogy a kérelmezőket bármilyen egyezménysértés közvetlen áldozatainak lehetne tekinteni. Álláspontja alapja a főfelügyelővel szemben Finnországban hozott jogerős ítélet volt, amely szerint az áldozatok hozzátartozóinak 16 Forräs: Itelet. 53-57. $$. 7 Ítélet. 56. $. 18 Ítélet. 57. §. s 319 "
