Oldal 307 [307]
AZ EMBERI JOGI MOZGALOM SZÜLETÉSE MAGYARORSZÁGON AZ 1970-ES ÉVEKBEN
a marxista hagyománytól. Az emberi jogok eszméje magában foglalja, hogy aki
az ember bizonyos tulajdonságaival rendelkezik — racionalitással, belátással, ön¬
álló életvitelre való képességgel, és így tovább —, pusztán ezen az alapon rendelke¬
zik az emberi jogokkal is. Ebből nagyon vonzó következmények adódnak: az em¬
bernek nem kell kiérdemelnie alapvető jogait, nem kell hálásnak lennie, ha mások
úgy bánnak vele, ahogy a jogai előírják, ellenkezőleg, megkövetelheti a jogtisztelő
bánásmódot, és tiltakozhat a jogsértések ellen, továbbá külön engedély nélkül
megteheti, amihez joga van. De ha emberi jogainkkal pusztán azért rendelkezünk,
mert embernek születtünk, akkor történelmen kívüli jogokról van szó, melyek az
egyént társadalmi viszonyaitól függetlenül, minden történelmi körülmény között
megilletik, és ez számos fogós kérdést vet föl.
Ez elvont nehézségnek tűnik, de elméletileg nagyon is súlyos. Egy másik, ennél
konkrétabb nehézséget az okozott, hogy a marxizmus elhagyása után is meg¬
győződéses egalitárius maradtam. Nem eleve világos, hogyan hozható össze ez
a meggyőződés a klasszikus emberi jogi doktrínával. A tulajdonhoz való jogot
az alapvető emberi jogok között szokták számontartani. Amit az ember mások
jogainak megsértése nélkül szerzett magának, ahhoz joga van. Ez a joga védelmet
élvez, függetlenül attól, hogy közben milyen típusú és mértékű egyenlőtlenségek
keletkeznek közte és a társadalomban élő más emberek között. Időbe tellett, míg
ezekkel a nehézségekkel megbirkóztam; ennek a gondolati munkának a produktu¬
ma a Vannak-e emberi jogaink? című könyvem, mely először szamizdatban jelent
meg Demszky Gábor jóvoltából, 1985-ben.
Igazság szerint az emberi jogi eszme elfogadásához a legerősebb impulzust
1973-ban kaptam, amikor a Politikai Bizottság határozata nyomán hetedmagam¬
mal kirúgtak akadémiai állásomból. Amit velem akkor tettek, megajándékozott
azzal az intuícióval, hogy jogaim vannak, melyeket a hatalom most megsértett,
elvenni tőlem azonban nem tud. Marxista létemre megszereztem azt a szilárd
meggyőződést, hogy léteznek nem kodifikált jogok. Ha nem léteznének, nem érhe¬
tett volna jogsértés. Tényleg ajándék volt ez: komolyan segített, hogy azzá legyek,
aki vagyok. Minden idegszálam tiltakozott az ellen, ami történt: átéltem, hogy a
jogaimban megsértettek. Évekkel azelőtt, hogy az emberi jogi eszme térségünk
ellenzéki politikájának vezéreszméjévé vált volna, évekkel azelőtt, hogy nekilát¬
tam volna az emberi jogi eszme elméleti tanulmányozásának, megszereztem azt a
tudást, hogy jogsérelmet szenvedtem el, tehát vannak jogaim — hiszen megsérteni
csak olyan jogot lehet, amelyik létezik. Azt is könnyű volt felismerni, hogy meg¬
sértett jogaim nem a törvénykódexekből származnak. A PB nem követett el tör¬
vénysértést, amikor elrendelte kirúgásunkat, hiszen törvényen kívüli, vagy inkább
a törvény fölött álló instancia volt. Ezért azt, hogy a jogomat sértették meg, csak
úgy érthettem, hogy vannak a törvénykódexen túli jogok, melyeket az államnak
hatalmában áll megsérteni, de nem áll hatalmában semmissé tenni. Szóval a döntő
+ 305 +