Az új strasbourgi tesztnek azonban nemcsak ebből az irányból, hanem a szó¬
lásszabadság felől indulva is van jelentősége. Az örmény genocídiummal kapcso¬
latban tett, az örmények számára sértő kijelentésekkel kapcsolatos Perincek kontra
Svájc ügyben" ugyanis a Bíróság rögzítette: a panaszok megítélése és az ügyek
kimenetele nem függhet attól, hogy a kérelmet a 8. cikk alapján nyújtotta be a kér¬
déses nyilatkozattal érintett személy, vagy a 10. cikk alapján az, aki a nyilatkozatot
tette, mivel ezek a jogok azonos védelmet érdemelnek."
Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Tóta W.-ügy az EJEB elé kerül, a bíróság
a fenti szempontrendszert is figyelembe fogja venni annak vizsgálatakor, hogy
okozhatott-e olyan sérelmet a kérdéses írás, amely kellő súllyal indokolja a közéle¬
ti vita keretében tett szólás korlátozását. Meglepő lenne, ha a (portyázó) magya¬
rokat a bíróság olyan sérülékeny, megbélyegzett, a társadalom egészéhez képest
kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportnak tekintené, amelynek az ilyen jellegű
védelme indokolt olyan publicista bírálatával szemben, aki maga is a magyar
nemzet tagja.
A Behar-ügyben kidolgozott szempontrendszer annyiban nem új, hogy — a
Perincek-ügyben kimondott fenti elvnek megfelelve — tulajdonképpen leképezi
a 8. cikk vonatkozásában az EJEB 10. cikkes esetjogát, amely a 17. cikk alapján
egyezményes védelemre nem érdemes, vagy a 10. cikk (2) bekezdése alapján jog¬
szerűen korlátozható kijelentéseknek tekinti az etnikai, faji, vallási vagy szexuális
kisebbségekkel szemben tett, általánosító, durva negatív sztereotípiákat közvetítő,
kirekesztésre buzdító kijelentéseket," ugyanakkor szélesebb körben enged teret
a társadalomban többséget alkotó csoportok bírálatának, és e körben leginkább
azon közlések korlátozását ítéli elfogadhatónak, amelyek kifejezetten erőszakra,
terrorizmusra uszítanak.? A Tóta W.-ügy szempontjából jelentősége van annak a
— szintén ebbe a vonalba illeszkedő — megközelítésnek is, miszerint , azok a kijelen¬
tések, amelyek akár hevesen/maró stílusban (, in virulent terms") megkérdőjelezik
az olyan történelmi események jelentőségét, amelyek egy ország számára kiemel¬
ten érzékenyek és érintik annak nemzeti identitását, önmagukban nem tekinthe¬
tők úgy, mint amelyek a címzettjeiket [kellő] súlyossággal érintik".
Mindenesetre a Behar- és a Budinova-döntés tovább erősíti azt a joggyakorla¬
tot, amelynek fényében a magyar jogi háttér és esetjog bizonyosan nem felel meg a