Oldal 288 [288]
OCR
FLECK ZOLTÁN kritikák is élesen vetik fel a jogosultságok érvényesítésre koncentráló politikák és a demokratikus közösség viszonyát." Az emberi jogokat érő demokratikus kritikák produktív újragondolást javasolnak, amelynek a létező társadalmi rend hatalmi, egyenlőtlenségi viszonyainak feltárásából és kritikájából kell kiindulnia. Jelen formájában az emberi jogi univerzalizmus a neoliberális hegemónia része, és gyakran annak expanzív vonásait erősíti. Ezzel szemben az újraértelmezést ellenhegemonikus tartalommal kell megtölteni, ami segítené a status guo megváltoztatását. Ennek megfelelően jelentős kérdés, hogy a tarsadalomkritika teoretikus és pragmatikus képviselői használatba tudják-e venni az emberi jogok elméletét és intézményeit. Tehát hiba lenne az emberi jogi hagyományt teljesen elutasítani, mert akkor a társadalomkritika lemond e hagyomány demokratikus potenciáljáról. Ezt a demokratikus értelmet azonban újra kellene definiálni. Ehhez vezet, ha az emberi jogokra nem intézményes jelenként, pusztán védendő struktúraként, hanem ígéretes, küzdelmekkel elérhető jövőként tekintünk. Teljesen soha el nem érhető értékrendszerként, amely a jelennel szembeni ellenállás motiváló ereje, dinamikus forrása. Vagyis a legalista rutinokkal szemben a jogok pozitívvá tétele, kodifikálása nem végcél, nem az érvényesülés kvantifikálása és monitorozása az emberi jogi küzdelmek leglényegesebb eszköze, hanem a radikálisan jobb és plurálisabb világ ígérete, az új utópia, a nem megvalósított típusból. Az univerzális érvényesülési igény ezért nemcsak a közösségelvű, populista, szuverenista és nacionalista politikai erők számára ad könnyen mozgósítható érveket, hanem a konzekvensen demokrata pozíciókat sem győzheti meg. Ez utóbbiak azonban nem elutasítani akarják az emberi jogokat, hanem újraértelmezni. Ilyen kísérlet Judith Butlernél a kulturális átvitel, fordítás fogalma." Szerinte az univerzális mindig elégtelen partikuláris kulturális kontextusokban, azt a helyi igényekre kell fordítani. Ez a fordítás dialógusokban történhet, amelyekben az érintettek lokalizálják igényeiket. Minden univerzális igény csak valamilyen nyílt végű hegemonikus küzdelemből származhat, soha nem lezárt, az újak korlátozzák a régieket. Folyamatos valódi küzdelem alig prognosztizálható állapot érdekében, amely új küzdelmek terepévé válik. Lezárt, dogmatizált, uniformizált formájában az emberi jogok irritálják azokat, akik nem tudják emancipációs küzdelmeikben igénybe venni azokat. A periférián levők, diszpreferáltak új igényekkel jelentkeznek, amelyek új fejezeteket nyitnak ebben a küzdelemben. Tehát a jogok statikus értelmezése, a beteljesedő emberi jogi forradalom félrevezető és elbátortalanító. A kontextuális, hegemonikus értelmezések kinyitják a konceptualizálások alternatíváit, reaktiválják a jogosultságok mozgósító erejét. Tehát a jelenlegi emberi jogi rezsim elégtelensége 1 Zivi, Karen: Making Rights Claims. A Practice of Democratic Citizenship. Oxford, OUP, 2012. 20 Butler, Judith: Restaging the Universal: Hegemony and the Limits of Formalism. In Butler, Judith — Laclau, Ernesto — Zizek, Slavoj (eds.): Contingency, Hegemony, Universality. Contemporary Dialogues on the Left. London, Verso, 2000. 136-181. + 286 +
