OCR
MÍTOSZOK ÉS EMBERI JOGOK A , POST-HUMAN RIGHTS" KORSZAKBAN nem pusztán absztrakciókra, elvekre és eljárásokra." Az emberi jogok nemzetközi gyakorlatában így fordulhat elő, hogy államok a joghatóság hiányára hivatkozva tagadják meg a segítséget az áldozatoktól, de ugyanez nem akadályozza ugyanazon államokat, ha politikai, katonai beavatkozást kell igazolni." MODERN DEMOKRATIKUS KRITIKÁK A mai vitákat tekintve a legnagyobb téttel az a kérdés rendelkezik, hogy miként illeszthető be az emberi jogi hagyomány a radikális demokráciaelméletekbe? Hogyan lehet a dinamikus természetű demokratikus igényeket a liberális jogosultágkultúrával összhangba hozni? A dilemma élességére legutóbb a posztkommunista (államszocialista) országok demokráciáinak összeomlása hívta fel a figyelmet. Az emberi jogok posztkritikai helyzetében újra kell definiálni a kritikai pozíciókat." A liberális emberi jogi elmélet kiindulópontja az individuum, aki védi életét, tulajdonát, szabadságát és biztonságát a külső támadásoktól. Ez a kapitalista gazdaság igényeinek megfelelő kiindulópont volt. Az absztrakt, dekontextualizált, hiperracionális, akarattal rendelkező egyén képzete uralja ezt a szemléletet. Az egyén mint atomizált cselekvő radikálisan elszakíttatott mindenféle partikuláris szemponttól és materiális feltételtől. Ráadásul a jogosultságok az államok domináns ideológiáihoz kötött kiszolgáltatottságot teremtenek, a jogosultságok intézményesülése éppen a lényegtől fosztja meg, kasztrálja az egyén pozícióját. A jogok csak a meglevő intézményes renden belül érvényesíthetőek, az emberi jogi nyelvezet is ehhez kötött. A nemzetközi dokumentumok az államok közötti konszenzusok, dialógusok eredményei, tehát a jogok a politika konszenzuális, kilúgozott, semlegesített oldalához tartoznak. Arra törekednek, hogy generalizálható, kodifikálható közös, konszenzuális elemeket vonjanak be a katalógusba. Mint minden megegyezésre törekvésben, itt is rejtőzik az igazságról vagy egy részéről lemondás veszélye. Vannak helyzetek, amikor nem univerzális, hanem egyedi, kazuisztikus döntések vezethetnek igazsághoz." Alulról tekintve az emberi jogok gyakran tűnnek konszenzuális kimenet racionális diskurzus által létrehozott eredményének, de méginkább olyan eszköznek, amellyel rövidre lehet zárni a politikai vitákat. A radikális baloldali reakció ezért az emberi jogi nyelvezet visszaszorítását követeli az emancipatorikus igényű küzdelmek nyelvének érdekében. De a kevésbé radikális 5 Fitzpatrick, Peter: The Mythology of Modern Law. London — New York, NY, Routledge, 1992. 16 Tigar: i. m. McNeilly, Kathryn: , After the Critiques of Rights: For a Radical Democratic Theory and Practice of Human Rights”. Law Critique, 2016. No. 27. 269-288. 18 Morgan, Jason: „On Casuistry”. Philosophy Now, Vol. 141. 2021. + 285 +