csökkentheti az intézményeket körülvevő mitologikus gondolkodásmódot." A cé¬
lok, ideák, eszmények politikai világa bizonyos korszakokban fontosabb szerepet
tölt be, ez az igazán politikai természetű része a politika világának. Azonban az
olyan gondolkodók, mint Rawls, Dworkin, Sen, hajlamosak alulértékelni azokat a
mechanizmusokat, eljárásokat, struktúrákat, amelyek a jó társadalom érdekében
gyakorlattá teszik a célokat és ideákat. Mi biztosítja a biztonságot, az együttműkö¬
dést, a békét, az igazságot, a stabilitást, a rendet? Fuller például ezt a tanácsot adná
az államot működtetőknek: arra figyeljenek, hogy miként kell helyesen végezni a
dolgukat, követni a helyes formális, eljárási, intézményi utakat, hogy a jog belső
moralitásának megfeleljenek. Ha ezekre figyelnek, akkor nagy valószínűséggel a
helyes dolgot cselekszik. De Montesguieu is komplex módon közelítette az ér¬
tékek, intézmények és mechanizmusok összefüggéseit, és figyelmeztetett arra,
hogy zsarnoki rendszerekben a személyes kvalitások (erények) fontosabbak, mert
hiányoznak a közvetítő mechanizmusok. Demokráciákban viszont a társadalom
szabad deliberációja lassítja, fékezi az intézmények hatásait. Az intézmények léte
önmagában nem vezet el a jó társadalom részeként ápolt elvárások teljesüléséhez.
Az állam és a jog intézményei körüli uralkodó mítoszt a formális deklaráció, ko¬
difikáció, intézményesülés hite jellemzi.
E mítosz vakká tesz, az állammal kapcsolatos mitologikus nyelv eltakarja a
repressziót és az igazságtalanságokat. A legnagyobb gaztetteket a nép nevében
követik el, a jog nyelve a valóság eltakarásában a leghatékonyabb." A hétköznapi
életben némi előnnyel is járnak a sztereotípiák, előítéletek, mentális rövidre zárá¬
sok, megkönnyítik a világban való eligazodást, de a jog és az állam működésével
kapcsolatban le kell leplezni őket, radikálisan dekonstruálni kell. A jog sohasem
azonos azzal, amit mond, csakis azzal, amit tesz. A jogrendszer fogalmi kész¬
letének, szótárának leghatározottabb sajátossága, hogy eltakarja a szereplőket:
olyan illúziót állít elő, mintha valami absztrakt, láthatatlan erő hozná őket létre,
és működtetné. Ez az objektiválási technika nehezíti az ellenállást, amely csak
emberektől várható. Ezért felszabadító erejű az objektivitásmítosz lerombolása:
az állam és a jog emberi aktorok kezében van.
A jog mítoszának robotosai a jogászok, akiknek érdekükben áll fenntartani azt
a paralizáló mitologikus, hatékony rítusokkal megerősített gondolkodást, hogy az
emberi, társadalmi, laikus akaratok, cselekvések, mozgalmak, igények másodren¬
dűek. Valójában a felszabadító mozgalmak, jogosultsági igények küzdelmei akkor
voltak sikeresek, amikor a jogászi közreműködés az emberi oldalra koncentrált, az
esetek társadalmi kontextusára, az emberi szenvedés jogon kívüli borzalmaira, és