OCR
MÍTOSZOK ÉS EMBERI JOGOK A „POST-HUMAN RIGHTS" KORSZAKBAN. BÁRD KÁROLYNAK A REALITÁS JOGÁSZÁNAK SZÜLETÉSNAPJÁRA SZERETETTEL ——o— ELECK ZOLTÁN! Alapos okkal gondolhatjuk azt, hogy súlyos ellenmondások terhelik a modernitás legfontosabb intézményes alapjait. Képviseleti demokrácia, liberális jogállam, emberi jogok és kapitalizmus. Utóbbi látványosan igazolja, hogy nem feltétlenül van köze az előbbiek túléléséhez. Azonban ezek az intézményes válságok magukban rejtik a meghaladás lehetőségeit is. Tehát nem válságértelmezéseket, hanem lehetséges innovációkat keresünk a strukturális átmenet állapotában. Ebből az is következik, hogy ami egymást súlyosbító romlásnak látszik, az értelmezhető lehetőségként, hiszen a demokrácia, a jogállam, az emberi jogok sorsa összefügg. Bizonyára azok, akik várakozásokkal, remények+kel tekintettek egyikre, másikra, de tipikusan mindegyikre, ideértve a piacgazdaságot is, keserűen nézhetnek szembe a csalódásokkal teli valósággal. A diktatúra rothadását, elgyengülését, majd összeomlását megélők, és különösen azok, akik a diktatúra helyén a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok intézményesítésében részt vettek, most újra valami rothadás szagát érezhetik. De most sem lehet az az illúziónk, hogy a kisiklást egyszerű visszaállítással, restaurációval orvosolni lehet. A , helyrehozó forradalom" képzete korrekciókat igényel, nem azért mert regionális, történeti, kulturális feltételek lehetetlenné teszik a sikeres adaptációt. Hanem mert úgy tűnik, a periférián jobban érződik a centrum jellegadó intézményeinek mélyebb válsága. Ez az esszé az emberi jogok méltán jelentősnek tartott koncepcióját, elméletét és intézményeit tekinti újragondolandónak. Az emberi jogok eszméje, intézményei és érvényesülése egyszerre van válságban és expanzióban. Új elismerési igények jelennek meg, növekedik az a szakértői tudás, amely működteti a globális emberi jogi intézményeket. Közben államok sora szisztematikusan és súlyosan sérti meg a legalapvetőbb emberi jogokat. Miközben elméleti szakemberek arról vitatkoznak, hogy a fejlett társadalmakban megjelenő új elismerési igények beillesztendők-e a klasszikus emberi jogi katalógusba, a világ másik (nagyobb) részén tömegek küzdenek túlélésükért, testi épségükért és : Tanszékvezető egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jog- és Társadalomelméleti Tanszék. * 279 «