Seite 277 [277]
OCR
A BIZONYÍTÁSI IGÉNY többszörösét érte el. A vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek felderítése töredékére esett vissza. A rendőri vezetés az igazság megállapításához alkalmatlan eljárásrendet vezetett be: az egyes rendőri egységeknél nyomozást megszüntető egységeket hozott létre. Ennek következményeként a helyszíni szemlebizottságok a helyszíni nyomok felkutatása és rögzítése helyett látszattevékenységbe kezdtek: minek dolgozzunk, úgyis megszüntetik a kollegák a tettes ismeretlen volta miatt a nyomozást. Tehát a bizonyítás igénye is megszűnt, illetve erőteljesen visszaesett. Úgy gondolom, hogy a XXI. század első negyedének végéhez közeledve nem mulaszthatom el a titkos információgyűjtés eszközei bizonyításban történő felhasználhatóságának vizsgálatát. A kilencvenes évek elejéről származó üggyel kezdem, mely rámutatott arra, hogy az ilyen eszközökkel beszerzett bizonyítékok fizikai felhasználhatósága is súlyos nehézségeket okozhat. Ebben az ügyben kémkedés miatt indult az eljárás, s az irat szigorúan titkos minősítést kapott. A többkötetes nyomozási iratról úgy gondoltuk, hogy a fair eljáráshoz tartozna, ha a védelemnek is készítenénk egy példányt, melyhez csak a tárgyaláson férne hozzá. Ezért a védői példányt is megküldtük a bíróságnak, jelezve, hogy azt a védőnek szánjuk tárgyalás közbeni felhasználásra. Az iratokat az eljáró tanács elnöke indignálódott hangnemű levél kíséretében visszaküldte, s jelezte, hogy a bíróság az elképzelésünkkel nem ért egyet. Az előbb említett bűnügy már évtizedekkel ezelőtt befejeződött. Életbe lépett a 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról, mely végre már tartalmazta Leplezett eszközök című fejezetében a titkos információgyűjtés szabályait. Végre oda került a szabályozás, ahová való: a büntetőeljárás-jogi törvénybe. Ettől kezdve ez az eszköztár, melynek alkalmazása sok bűnügy eredményes megoldásához vezethet, veszített elvarázsolt jellegéből, s már csak az hiányzik: az ügyészek és a bírók, valamint az ügyvédek is értsenek e kriminalisztikai eszközök alkalmazásához. Változik a világ, változnak a bizonyítás eszközei, gyakran a bizonyítandó tények is. A szükséges bizonyítás köre precízebben meghatározható, s talán hamarosan eljutunk oda, hogy a nyomozási tervek célszerű, gyors eljárások útján hoznak eredményt. Sose feledjük, az is eredmény, ha megállapítható, hogy nem történt bűncselekmény, vagy nem bizonyítható az elkövetése, s az eljáró hatóság a nyomozást rövid időn belül megszünteti. A bizonyítás igényének változását jól szemlélteti, hogy az új eljárásjogi törvény a korábbiakban igényelt bizonyítást már nem minden ügyben kéri. Az opportunitás elve fontos győzelmet aratott. A különböző egyezségek az eljárás megszokott rendjét is befolyásolták, a tanácsülés, a nyomozóval kötött alku ügyeket dönthet el. Nem kritizálom, s nem is éltetem az egyezségeket, csak a változás minőségét igyekszem jelezni. A kilencvenes évek végén az FBI oktatási bázisán töltött tanulmányúton bemutatták részünkre, hogy az egyezségekhez ugyanolyan alapos bizonyítás lefolytatása +275 +
