Seite 251 [251]
OCR
BŰNBE ESŐ ESKÜDTEK döntésüket nehezen tudják meghozni, bár kezdetben nagyobb az esély a bűnösség kimondására. A csoportdinamika itt veszi kezdetét, és addig abba sem marad, amíg az esküdtek el nem jutnak a dráma végéig, amikor végül is mind a tizenketten ki tudják mondani, hogy , nem bűnös". Addig viszont a 12 dühös embernek egyesével is, de mint csoportnak is nagy utat kell megtennie. A zárt tanácskozás előtti tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás alapján még úgy tűnik, hogy egyértelmű a történeti tényállás: a vádlott megölte a sértettet. Ez nyilvánvaló mind a 12 esküdt számára, de a 8. számú esküdt a zárt tanácskozáson, nem sokkal az első szavazás előtt kételkedni kezd, úgy érzi, nem fair, ha alapos átgondolás nélkül szavazza meg a vádlott bűnösségét, ezért azt mondja az első szavazás alkalmával, hogy nem bűnös, nem kis bonyodalmat indítva el ezzel. Ő mutat rá arra, hogy számos, a tárgyaláson elhangzó bizonyíték semmiképpen sem állja meg a helyét, ezekre nem lehet bűnösséget kimondó döntést alapozni. Néhány példa a kételkedésének alapjául szolgáló tényekre: a) Az idős férfi tanú a tárgyaláson a vallomásában kijelenti, hogy amikor zajt hallott, odament a lakásának az ajtajához, és látta, hogy a vádlott lerohan a lépcsőn. A zaj észlelése és a vádlott megpillantása között kb. 15 másodperc telhetett el a tanú vallomása szerint. A drámából kiderül, hogy a tanú és az áldozat lakása egymás fölött van, és teljesen egyforma mindkettő, azonos beosztású ugyanolyan két lakásról van szó. A lakás alaprajza és a méretek alapján rekonstruálni lehet, hogy mennyi idő alatt érhetett el a tanú a lakása ajtajáig. A drámából az is kiderül, hogy a távolság 12 méter, így ezt a szakaszt 42 másodperc alatt tehette meg az idős tanú, aki ezzel szemben azt vallotta, hogy ő kb. 15 másodperc alatt ért az ajtóhoz. Ez kizárt volt az ő esetében. b) Ugyanez a tanú a vallomásában azt is állítja, hogy a vádlott kiabált a sértettel, és hallotta, amikor a vádlott azt kiáltja: , Megöllek!" Mivel a tanú lakásának ablaka mellett közvetlenül magasvasút halad el, és a tanú ablaka a bűncselekmény elkövetésekor nyitva volt, így a háttérből behallatszódó nagy Zaj miatt a tanú nem hallhatta, hogy mit mond a vádlott a sértettnek. c) Az egyik női tanú szerint a bűncselekmény elkövetésének pillanatában haladt el a mmagasvasúton a vonat. Ennek ablakain keresztül látta, amint a vádlott leszúrja az apját, vagyis a sértettet. A tárgyaláson viszont kiderült, hogy a tanú szemüveges, de ezt éjszaka nem viseli. A bűncselekmény idején már le is vette a szemüvegét, és éppen az ágyához ment, amikor még kinézett az ablakon. Vallomása szerint az elsuhanó vonat ablakán keresztül meglátta a vádlottat, kezében a késsel. Azt is látta, hogy a vádlott leszúrja a sértettet. A tanú szemüveg nélkül nem láthatta tisztán a vádlottat, aki kb. 20 méterrel távolabb volt. s 249 «
