azonban az anyagi jogi törvényesség elvére hivatkozva nem mondhatott mást, mint
hogy az elbíráláskor hatályos büntető törvény alkalmazandó akkor, ha az már nem
rendeli büntetni az adott cselekményt például az elévülési idő lerövidítése miatt.
Az elévülésre vonatkozó itt tárgyalt jogfejlődés következő állomása 10 évvel a
Berlusconi-ügy után ismét az olasz büntetőjogra vonatkozó előzetes döntéshoza¬
tali eljárásban érhető tetten, amelynek eredménye több szempontból is mérföld¬
kő-jelentőségűnek tekinthető. A Taricco-ügyben? egyébként hasonló volt a kérdés
felütése, azaz hogy az áfacsalásra irányadó, a büntethetőség elévülésének félbe¬
szakítását és az elévülési idő további folyásának szabályait leíró nemzeti normák
mennyiben feleltethetők meg a hatékony, arányos és elrettentő erejű szankciók
alkalmazása kötelezettségének (immár az EUMSZ 325. cikk [1] és [2] bekezdéséből
eredően). Az EUB megállapítja, hogy az olasz szabályozással ellentétben állhat az
EUMSZ vonatkozó rendelkezése, mivel az előbbi akadályozhatja a pénzügyi érde¬
kek megfelelő védelmét. Megfogalmazza továbbá a kötelezettséget a nemzeti bíró¬
ság számára, miszerint szükség esetén tekintsen el azon nemzeti jogi rendelkezések
alkalmazásától, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megakadályozzák az érintett
tagállamot abban, hogy teljesítse az: EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdésében rá
rótt kötelezettségeket. Vagyis azt mondta az EUB, hogy az (olasz) anyagi jogi felfo¬
gást követő elévülési szabályok alkalmazása akadályozhatja az uniós célok elérését,
így azokat szükség esetén félre lehet (és kell) tenni. Úgy is lehet mondani, hogy ezen
tétel szerint a törvényesség elvéből fakadó büntetőjogi követelmény tehát másodla¬
gos, a nemzeti jogrendszerek elsődleges funkciója az uniós célok érvényre juttatása.
Ez a tétel — joggal — komoly felzúdulást keltett szakmai körökben, és megtépázta
kicsit az EUB nimbuszát a büntetőjogi kérdéseket illetően. Olyannyira, hogy vár¬
ható volt, hogy inkább vissza fog lépni az EUB, amennyiben érkezik olyan ügy,
amelyben hasonló értelmezési kérdés mentén ismét foglalkozhat e kollízióval. Az
olasz alkotmánybíróság (!) által kezdeményezett M.A.S.-ügyben? az EUB meg tudta
fogalmazni, hogy az, amit két évvel korábban kimondott, továbbra is érvényes, de
kivételt fűzött hozzá: ha a kérdéses jogszabályok mellőzése sértené a bűncselek¬
mények és büntetések törvényességének elvét annak okán, hogy az alkalmazandó
jog nem kellően pontos, vagy hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában
hatályban lévőknél súlyosabb büntethetőséget megállapító jogszabály visszaható
hatállyal alkalmazandó, akkor nem lehet a nemzeti jog ilyen szabályait mellőzni.
Látható, hogy e tételt jól lehet használni minden jogrendszerben, függetlenül
attól, hogy anyagi jogi vagy eljárásjogi felfogása van-e az elévülésnek, de ez azt is
mutatja, hogy az anyagi jogi felfogás — adott esetben — gátját képezheti az uniós