Oldal 185 [185]
OCR
Az EGYETEMES IDŐSZAKOS FELÜLVIZSGÁLAT (UPR) HATÁSA... új intézményeket vagy megerősítették a már létezőket az ajánlásokkal összhangban? Az ajánlások szerepet játszottak bármely progresszív állami intézkedésben? A magyar kormány nem utasította el a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos UPR-ajánlásokat, legalábbis azokat nem, melyek a büntető igazságszolgáltatás szereplőire vonatkoztak. Az ajánlások mögötti, alapvető gondolatot, miszerint a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai számára kiemelt büntetőjogi védelmet kell biztosítani, nem vitatta. Ugyanakkor a UPR-ajánlások többségét olyan absztrakt jelleggel fogalmazták meg, hogy a normatív vagy intézményrendszerben mutatkozó, akár csekély vagy formális változás is előadható a sikeres implementációs politika bizonyítékaként. A UPR-ajánlások között vannak, melyeket felhasználtak a kompetens NGO-k a hazai érdekérvényesítés során. E szempontból az általam megkérdezett képviselőik azonosították az ajánlások hasznosíthatóságának egy kulcsfontosságú feltételét, a lehetőségek szerinti legkonkrétabb megfogalmazást. A nyomozati protokollra vonatkozó UPR-ajánlás hazai utánkövetése azért lehetett sikertörténet a rendőrség vonatkozásában, mert az erre vonatkozó ajánlás kellően specifikus, valamint azért, mert a UPR különös értékeként a kormánynak kifejezetten nyilatkoznia kellett az ajánlás elfogadásáról vagy elutasításáról, és részben elfogadta. Ezzel szemben a túl általános ajánlások haszontalanok a hazai jogvédelem terén. Végrehajtásuk monitorozása természetszerűen lehetetlen, hiszen nem jelölik meg az elvárt konkrét intézkedéseket. Míg a UPR-ciklusok rendszeresek, sok évet kell várni az aktuális ciklus végén születő ajánlásokra, és az eljárásba nincs szigorú utánkövetési rendszer építve. Az implementáció vizsgálata során a UPR keretében is nagy figyelmet kell fordítani a helyi valóság részleteire. A formális, de érdemi változást nem hozó jogalkotói, hatósági lépéseket gondosan kell értékelni azzal a céllal, hogy felfedjék, mi eredményez jelentős és hosszú távú változást a gyakorlatban, és tükröz ezáltal tényleges kormányzati elköteleződést az emberi jogok védelme iránt. A hazai emberi jogi NGO-kra lehet hidakként tekinteni, mint amelyek összekötik a nemzetközi kontrollmechanizmusokat az emberi jogok helyi valóságával. Márpedig a hídnak két vége van, és mindkét hídfőt ápolni kell. IRODALOM Abashidze, Aslan — Koneva, Aleksandra: ,,The Process of Strengthening the Human Rights Treaty Body System: The Road towards Effectiveness or Inefficiency?” Netherlands International Law Review, 2019. No. 66. 357-389. Addo, Michael K.: , Practice of the United Nations Human Rights Treaty Bodies in the Reconciliation of Cultural Diversity with Universal Respect for Human Rights”. Human Rights Quarterly, Vol. 32. 2010. No. 3. 601-664. «183 +
