Oldal 185 [185]
Az EGYETEMES IDŐSZAKOS FELÜLVIZSGÁLAT (UPR) HATÁSA...
új intézményeket vagy megerősítették a már létezőket az ajánlásokkal összhang¬
ban? Az ajánlások szerepet játszottak bármely progresszív állami intézkedésben?
A magyar kormány nem utasította el a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsola¬
tos UPR-ajánlásokat, legalábbis azokat nem, melyek a büntető igazságszolgáltatás
szereplőire vonatkoztak. Az ajánlások mögötti, alapvető gondolatot, miszerint a
gyűlölet-bűncselekmények áldozatai számára kiemelt büntetőjogi védelmet kell
biztosítani, nem vitatta. Ugyanakkor a UPR-ajánlások többségét olyan absztrakt
jelleggel fogalmazták meg, hogy a normatív vagy intézményrendszerben mutat¬
kozó, akár csekély vagy formális változás is előadható a sikeres implementációs
politika bizonyítékaként.
A UPR-ajánlások között vannak, melyeket felhasználtak a kompetens NGO-k a
hazai érdekérvényesítés során. E szempontból az általam megkérdezett képviselőik
azonosították az ajánlások hasznosíthatóságának egy kulcsfontosságú feltételét, a
lehetőségek szerinti legkonkrétabb megfogalmazást. A nyomozati protokollra vonat¬
kozó UPR-ajánlás hazai utánkövetése azért lehetett sikertörténet a rendőrség vonat¬
kozásában, mert az erre vonatkozó ajánlás kellően specifikus, valamint azért, mert
a UPR különös értékeként a kormánynak kifejezetten nyilatkoznia kellett az ajánlás
elfogadásáról vagy elutasításáról, és részben elfogadta. Ezzel szemben a túl általános
ajánlások haszontalanok a hazai jogvédelem terén. Végrehajtásuk monitorozása ter¬
mészetszerűen lehetetlen, hiszen nem jelölik meg az elvárt konkrét intézkedéseket.
Míg a UPR-ciklusok rendszeresek, sok évet kell várni az aktuális ciklus végén
születő ajánlásokra, és az eljárásba nincs szigorú utánkövetési rendszer építve.
Az implementáció vizsgálata során a UPR keretében is nagy figyelmet kell fordítani
a helyi valóság részleteire. A formális, de érdemi változást nem hozó jogalkotói,
hatósági lépéseket gondosan kell értékelni azzal a céllal, hogy felfedjék, mi ered¬
ményez jelentős és hosszú távú változást a gyakorlatban, és tükröz ezáltal tényleges
kormányzati elköteleződést az emberi jogok védelme iránt.
A hazai emberi jogi NGO-kra lehet hidakként tekinteni, mint amelyek össze¬
kötik a nemzetközi kontrollmechanizmusokat az emberi jogok helyi valóságával.
Márpedig a hídnak két vége van, és mindkét hídfőt ápolni kell.
IRODALOM
Abashidze, Aslan — Koneva, Aleksandra: ,,The Process of Strengthening the Human
Rights Treaty Body System: The Road towards Effectiveness or Inefficiency?”
Netherlands International Law Review, 2019. No. 66. 357-389.
Addo, Michael K.: , Practice of the United Nations Human Rights Treaty Bodies
in the Reconciliation of Cultural Diversity with Universal Respect for Human
Rights”. Human Rights Quarterly, Vol. 32. 2010. No. 3. 601-664.
«183 +