deliktum áll elő"." Megjegyzem, ezen definíciónak azért van determináló szerepe,
mert Finkey kortársai közül többen, így Angyal Pál vagy Schultheisz Emil sem
tulajdonított jelentőséget annak, hogy a két vagy több tényállásrész önmagában
bűncselekményt valósít-e meg, vagy sem, mert álláspontjuk szerint az összetett
bűncselekményként értékelés szempontjából irreleváns, hogy a tényállásban csak
az egyik rész , deliktuozus", a másik pedig eredetileg nem az. Az összetett bűncse¬
lekményre Finkey Ferenc példaként a rablást említi azzal, hogy a rablás, a kény¬
szerítés és a lopás egysége.
Megítélésem szerint Finkey Ferenc alaptétele, azaz hogy az összetett bűncselek¬
mény legfőbb jellemzőjét az képezi, hogy a két vagy több cselekmény külön-külön
már önmagában meg kell hogy feleljen egy-egy törvényi tényállásnak, teljességgel
helytálló. A rablás mint példa mind a mai napig tovább él a jogirodalomban, állás¬
pontom szerint azonban a felhozott példa mindig is helytelen volt. A kényszerítés
alternatív jellege miatt ugyanis a kényszerítéssel alaki halmazatban más deliktum
nem állhat, márpedig a rablás konstrukciójában a lopás vitathatatlanul jelen van.
Nota bene, hogy mennyire nem egyértelmű a rablás delictum compositum volta,
azt jól mutatja, hogy Kádár Miklós szerint a rablás eszközcselekménye a testi
sértés, és nem a kényszerítés. Azonban ez a megközelítés is helytelen, hiszen a
rablási erőszak nem feltétlenül eredményez testi sértést, arról nem is beszélve,
hogy az öntudatlan vagy a védekezésre képtelen állapotba helyezés is létrehozhatja
az eszközcselekményt, és ilyenkor a kényszerítés, illetve a testi sértés törvényi
tényállásának a kimerítésére sem kerül sor. Figyelemmel tehát arra, hogy a rablás
elkövethető oly módon is, hogy az eszközcselekmény egyetlenegy bűncselekmény
törvényi tényállásába sem ütközik, a rablást ki kellene szabadítani az összetett
bűncselekményre példaként felhozott deliktumok köréből, erre azonban a jogiro¬
dalom képtelen.
Finkey Ferenc az összetett bűntettek körében nem tesz különbséget aszerint,
hogy van-e kapcsolat a részelemek között, sőt nem tartja szerencsésnek Edvi Illés
azon nézetét, aki az egymással cél-eszköz viszonyban álló deliktumokból létre¬
hozott törvényi egységre külön elnevezést javasol. Csupán az érdekesség kedvéért
kívánok arra utalni, hogy Edvi Illés még az egymással cél-eszköz kapcsolatban álló
törvényi egységet illette az összefoglalt bűntett elnevezéssel.
Külön címszó alatt foglalkozik Finkey Ferenc a folytatólagosság egységével, és
mivel a Csemegi-kódex a folytatólagosságot törvényi szinten még nem jelenítette
meg, kizárólag elméleti jellegű problémaként. Megjegyzem, hogy a ma már törvé¬
nyi egységként létező folytatólagossággal kapcsolatban széles körben terjedt el az
a nézet, amely szerint ezt a kategóriát a bírói jogalkalmazói gyakorlat hozta létre,
ezzel szemben az igazság az, hogy már Savigny és Mittermaier, majd Feuerbach is