Page 112 [112]
OCR
VÁRADY TIBOR zár ki bírálatot. Bárd Karcsi idézi Ben Ferenczet, aki szerint: , Nem az a hazafi, aki számára mindegy, hogy országa jó vagy rossz úton halad. [...] A valódi patrióta hazája mellett van, ha jó irányba megy, és igyekszik kiigazítani, ha félresiklik." Lényegében ugyanezt mondta Ben Ferencz a belgrádi konferencián is 2018 novemberében. Szavai szerint Nürnbergben kétségtelenül történelmi áttörés történt (a jog javára), de ezt folytatni kell — és akadályok is vannak. Például: „And, the fact of the matter is, the big powers, led by the United States, very closely followed by England and France and Russia, which were all members of the Nuremberg Tribunal, don’t want to be tried for the crime of aggression. In other words, they want free hands to continue doing in the future what they have done in the past.” Ahhoz, hogy a nacizmus és a fasizmus vereséget szenvedjen, meg kellett nyerni a második világháborút. Ebben a jognak kevés szerepe volt. A világháború után azonban nagyon fontos szerepet kapott a jog és a jogi gondolkodás. Különös kihívások előtt állt a büntetőjog. És itt, amint ez Ben Ferencz szavaiban is kifejezést nyert, roppant fontos, hogy az egyenlőség elve mindenkire vonatkozzon, tehát a nemzetközi büntetőjog szabályai alól ne nyerjenek mentességet még azok sem, akiknek fontos szerepük volt a hitleri őrület leverésében. Hans Frank, Hitler egyik főjogásza nagyon egyszerűen fogalmazta meg 1938ban, hogy hogyan lesz meghatározva, hogy mi büntetendő. Szerinte a büntethetőség szabályait a német nép nevében a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt kell hogy meghatározza, mert ez a párt a Hitler által meghatalmazott hordozója a világnézetnek, és egyúttal őrzője a német nép szokásainak. (Eredetiben ez így hangzik: „Die Normen der Strafwürdigkeit eines Verhaltens gibt im Namen des deutschen Volkes die NSDAP, als die durch den Führer beauftragte Trägerin der Weltanschauung und Wahrerin der Sitte des deutschen Volkes.”)* Hitler veresége után nagyon könnyű volt ezt az őrületet elvetni. Nem az maradt büntetendő, amit a Führer (Hitler) által meghatalmazott világnézet-hordozó látott annak. Ezek a hevületek eltűntek. Az viszont kérdés maradt, hogy a legyőzött hevületeket hevületmentes jogalkotás vagy új hevületek tudják felváltani. Az utóbbi években dokumentumprózát igyekszem faragni a nagybecskereki családi ügyvédi irattár 1893 óta megmaradó irataiból. Ezek az iratok nem módosítják a jogtörténelem igazságait, de sok részletet közelről mutatnak — néhol láttatnak kifelejtett részleteket is. 3 Ferencz, Ben: Do Human Rights Still Have a Chance? In Várady Tibor — Jovanovié, Miodrag (eds.): Human Rights in the 21st Century. The Hague, Eleven International Publishing, 2020. 8. * Frank, Hans: Nationalsozialistische Strafrechtspolitik. München, Zentralverlag der NSDAP, 1938. 20. + 110 +
