Page 81 [81]
OCR
A KRIMINÁLPOPULIZMUS MARGÓJÁRA A KÉSŐ MODERNITÁS KRIMINÁLPOLITIKÁJA A késő modernitás menedzserrendszerében működő kontrolltársadalomban a szankciók széles körben történő alkalmazása magát a szankciórendszer társadalmi funkcióját devalválja például azzal, hogy kiterjeszti abüntetendő magatartások és a büntethető személyek körét. Ha például akár csak átmenetileg is egy rendőrségi fogdába kerül a kiszabott pénzbüntetését megfizetni képtelen szabálysértő hajléktalan a többszörösen büntetett betörővel, akkor a büntetőjog elveszíti ultima ratio jellegét. Ez a társadalomnak azt üzeni, hogy az önhibáján kívül nehéz szociális helyzetbe jutott, szociálisan rászoruló ugyanolyan elbánást érdemel, mint a hagyományos erkölcsi értelemben vett bűnelkövető. A menedzseri szemlélet következményei között nem mellőzhető az a felhajtóerő sem, amely a büntetőjogi szankciókat a súlyosabb büntetések irányába tereli. Ha a korábban nem büntethető deviáns magatartásokat (például a lomizást), szociális élethelyzeteket (például a hajlektalansägot), a 12 evnel fiatalabb „bünelkövetöt” kriminalizäljak, akkor az úgynevezett hagyományos bűncselekmények büntetési skáláját általában — a törvényhozásban és az ítélkezési gyakorlatban egyaránt — a szigorúbb büntetések alkalmazása felé terelik. Az ismertetett folyamatokat a késő modern kriminálpolitika tendenciájában jellemző következményekként értékelem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fent részletezett lényeges változások minden fejlett vagy kevésbé fejlett, de demokratikusnak mondható politikai kultúrában egyforma erővel érvényesülnek. A fékek és ellensúlyok kiegyensúlyozott rendszerei, a jogállami működés közmegegyezésen alapuló érvényesülése jelentős mértékben fékezheti, sőt némely esetben ellensúlyozhatja is a globális gazdasági, politikai környezetből érkező, onnan az államhatalmi mechanizmusok körébe kerülő káros hatások többségét, de jelenlétükkel itt is számolni kell. Hatásuk akkor is érzékelhető, ha megfékezésükre az aktuális kormányzat tudatosan törekszik." A késő modernitásban érvényesülő, a kriminálpolitikában megnyilvánuló versengő érték- és célrendszerének, működési logikájának és társadalmi hatásainak bemutatására vezette be a kriminológia az exkluzív (kirekesztő) és inkluzív (befogadó) modell közti megkülönböztetést, hangsúlyozva, hogy ideáltípusok nincsenek, a modellek tiszta formájukban sehol nem léteznek. A fejlett demokráciákban azonban napjainkban az egymástól eltérő kriminálpolitikai tendenciák közül az inkább inkluzív skandináv és az inkább exkluzív angolszász kriminálpolitikát különböztethetjük meg. Az új demokráciákban, mint 1 Gönczöl Katalin: Megőrizhető-e a skandináv büntetőpolitikai modell? In Homoki-Nagy Mária (szerk.): Ünnepi kötet Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2018. 323—333. Borbíró Andrea: Kriminálpolitika. In Borbíró Andrea — Gönczöl Katalin — Kerezsi Klára — Lévay Miklós (szerk.): Kriminológia. Budapest, Wolters Kluwer Kiadö, 2016. 748-749. 12 + 79 +
