Oldal 81 [81]
A KRIMINÁLPOPULIZMUS MARGÓJÁRA
A KÉSŐ MODERNITÁS KRIMINÁLPOLITIKÁJA
A késő modernitás menedzserrendszerében működő kontrolltársadalomban
a szankciók széles körben történő alkalmazása magát a szankciórendszer társadal¬
mi funkcióját devalválja például azzal, hogy kiterjeszti abüntetendő magatartások
és a büntethető személyek körét. Ha például akár csak átmenetileg is egy rendőr¬
ségi fogdába kerül a kiszabott pénzbüntetését megfizetni képtelen szabálysértő
hajléktalan a többszörösen büntetett betörővel, akkor a büntetőjog elveszíti ultima
ratio jellegét. Ez a társadalomnak azt üzeni, hogy az önhibáján kívül nehéz szo¬
ciális helyzetbe jutott, szociálisan rászoruló ugyanolyan elbánást érdemel, mint
a hagyományos erkölcsi értelemben vett bűnelkövető. A menedzseri szemlélet
következményei között nem mellőzhető az a felhajtóerő sem, amely a büntetőjogi
szankciókat a súlyosabb büntetések irányába tereli. Ha a korábban nem büntethető
deviáns magatartásokat (például a lomizást), szociális élethelyzeteket (például
a hajlektalansägot), a 12 evnel fiatalabb „bünelkövetöt” kriminalizäljak, akkor az
úgynevezett hagyományos bűncselekmények büntetési skáláját általában — a tör¬
vényhozásban és az ítélkezési gyakorlatban egyaránt — a szigorúbb büntetések
alkalmazása felé terelik.
Az ismertetett folyamatokat a késő modern kriminálpolitika tendenciájában
jellemző következményekként értékelem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fent
részletezett lényeges változások minden fejlett vagy kevésbé fejlett, de demokrati¬
kusnak mondható politikai kultúrában egyforma erővel érvényesülnek. A fékek és
ellensúlyok kiegyensúlyozott rendszerei, a jogállami működés közmegegyezésen
alapuló érvényesülése jelentős mértékben fékezheti, sőt némely esetben ellensú¬
lyozhatja is a globális gazdasági, politikai környezetből érkező, onnan az állam¬
hatalmi mechanizmusok körébe kerülő káros hatások többségét, de jelenlétükkel
itt is számolni kell. Hatásuk akkor is érzékelhető, ha megfékezésükre az aktuális
kormányzat tudatosan törekszik." A késő modernitásban érvényesülő, a kriminál¬
politikában megnyilvánuló versengő érték- és célrendszerének, működési logikájá¬
nak és társadalmi hatásainak bemutatására vezette be a kriminológia az exkluzív
(kirekesztő) és inkluzív (befogadó) modell közti megkülönböztetést, hangsúlyozva,
hogy ideáltípusok nincsenek, a modellek tiszta formájukban sehol nem léteznek.
A fejlett demokráciákban azonban napjainkban az egymástól eltérő kriminálpo¬
litikai tendenciák közül az inkább inkluzív skandináv és az inkább exkluzív an¬
golszász kriminálpolitikát különböztethetjük meg. Az új demokráciákban, mint
1 Gönczöl Katalin: Megőrizhető-e a skandináv büntetőpolitikai modell? In Homoki-Nagy
Mária (szerk.): Ünnepi kötet Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, Sze¬
gedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2018. 323—333.
Borbíró Andrea: Kriminálpolitika. In Borbíró Andrea — Gönczöl Katalin — Kerezsi Klára
— Lévay Miklós (szerk.): Kriminológia. Budapest, Wolters Kluwer Kiadö, 2016. 748-749.
12
+ 79 +