helyett alkalmazott felületes kockázatelemzés és a segítő mechanizmusokat fel¬
váltó szankciók terjedése jelentős támadás az emberrel és annak kisközösségeivel
foglalkozó hivatásrendekre. Így például a gyermekvédelemre, az oktatásra, ezen
belül különösen a közoktatásra. Divatjamúlt szolgáltatóvá válik például a tudást
hivatásszerűen közvetítő tanár, a védőnő, a gyógypedagógus, a családgondozó,
a speciális közösségi szolgáltatásokat nyújtó, közszolgálatban álló pszichológus, az
iskolai szociális munkás, a közösségi segítőként működő falugondnok. Helyükbe
lép például az egyre több hatósági jogosítvánnyal felruházott gyámhatóság vagy az
iskolarendörseg. Indokoltan keresett szakmävä välik a biztonsägos, „bünmentes”
környezetet tervező építész és várostervező, a közterületfelügyelő. Egyre több ha¬
tósági jogosítvánnyal rendelkezik viszont a posztoló rendőr. A hivatalosságok — a
támogató szakmai érvek ellenére — egyre csak hanyagolják a helybeli rendet ér¬
demben szolgáló közösségi rendőrség létrehozását vagy a meglévők működtetését.
A globális piacon új és egyre jelentősebb szereplőként kell számolni a kockázati
elven, költség-haszon elemzés alapján működő magánbiztonsági szolgáltatással,
annak menedzsereivel és egyéb szereplőivel." Az organikus közösségi és hiva¬
tásrendbeli fegyelmezési eszközök helyére kerülnek a jogszabályokból származó
fenyegetések és szankciók. (Az iskolai rendet a modern pedagógiai fegyelmezés
eszközeit alkalmazó tanár helyett például a rendőrség kötelékébe tartozó, hatósági
jogkörökkel felruházott iskolaőr biztosítja.) Ennek következtében a társadalom ko¬
rábban sokszínű és strukturált fegyelmező mechanizmusai túlnyomórészt állami,
közigazgatási, hatósági feladattá válnak, azaz a valamilyen típusú büntetés vagy
ehhez hasonló, súlyos hátránnyal való fenyegetés szétterül a társadalmi együttélés
szinte minden területére. (Ha például a gyermekvédelem segítő mechanizmusait
felváltja akockázatelemzésen alapuló kontroll, akkor a szociális veszélyhelyzetben
lévő gyermeket — mielőtt a kisközössége érdemi megmentésére bármi történne —
kiemelik vér szerinti családjából, és állami gondoskodásba veszik, majd intézetben,
vagy jobb esetben erre kiképzett nevelőszülőknél helyezik el.) A fenyegetéssel,
szankciókkal irányított társadalomban az egyén szinte minden gondjával-bajával,
erkölcsileg elítélhető viselkedésével közvetlenül az állami intézményekkel kerül
kapcsolatba, ami a természetes közösségi lét további kiürüléséhez, elmagányoso¬
dáshoz vezet. Ez a folyamat természeténél fogva a korábbinál kiszolgáltatottabbá
teszi mindazokat, akik az átlagnál hátrányosabb szociális helyzetben vannak, és
kirekeszti a társadalom peremén élők egyre szélesedő rétegét."