uralkodjon a gyöngén".? Ez Nietzsche a felsőbbrendű ember (emberen túli ember)
erkölcsöntúliságáról alkotott nézetének alaptétele, mellyel a sterni olvasat sze¬
rint nemcsak valós rabszolgaságba taszítja ,munkásságának" , rabszolgáit és kis
embereit", hanem politikaivá változtatva törvényesíti a meghatalmazását messze
meghaladó hatalomgyakorlást.
E két felfogás azonban nem várt mértékben fonódik össze. Ez megdöbbentően
hangozhat az első pillanatban, hiszen előbb még Kaufmann és Stern véleményének
különbségét hangsúlyoztam, de annyit előre kell bocsátanom, hogy az önfelül¬
múlás egyéniesítésének történelmi távlatú eredményének lehetséges olvasata az
önfelülmúlás irányának megfelelő magasabb értékrenddel rendelkező emberek
megjelenése. Ez a nietzschei ideáltársadalom fogalmai szerint mindenféleképp
uralkodásra alkalmasabb kaszt kifejlődését jelenti: ,,/...] ami igazán fontos nekem,
az az Európa-probléma, mégpedig úgy, ahogyan én értem, új kaszt kialakulása¬
ként, mely uralni fogja Európát."
Mi gátol minket abban, hogy valónak fogadjuk el nagyobb, illetve kisebb értékű
emberek, rabszolgák létét, létének szükségességét? Mi az oka, hogy nem azonosu¬
lunk az elvvel, miszerint a társadalom egy részének (mely lehet akár a kisebb része
is) rabszolgasorban, csökkent értékűként lenne helyes élnie, dolgoznia a többiek
érdekében? Illetve a döntéseket helyességük érdekében az erre tudása alapján leg¬
alkalmasabb csoport hozza, ezen kizárólagos legitimáció alapján?
De mindig meg kell őriznünk kritikai hozzáállásunkat, feltéve a kérdéseket:
mely politikai feltételezések foglaltattak bele ezekbe az értékekbe? Kinek a hatalma
által váltak értékekké? Kinek a javára szolgál ezeknek az értékeknek a széles körű
elismerése???
Vagy isteni eredetű, örök érték az emberek egyenlősége, vagy a civilizáció, a
társadalom önfejlődésével kialakuló, a szocializáció során elsajátított erkölcsről
van szó. Feltehetően történelmi fejlődésünk jelen szakaszában ez biztosította, biz¬
tosítja alegnagyobb számú ember leghosszabb idejű továbbélését. Kérdés, hogy ez
lehet-e alapérték az emberiség jövőbeni fejlődése szempontjából.
Nietzsche válasza egyértelmű: ami Istent illeti, , isten meghalt"? A társadalmi
közfelfogáson alapuló erkölcs és törvények tekintetében az a véleménye, hogy , a
szabad embernek nincs erkölcse, mert ő mindenben önmagától akar függeni, s nem
valamilyen hagyománytól".? A nietzschei erkölcs saját korának (társadalom és
állam) tagadása két okra vezethető vissza, melyek végül ateizmusának is alapjául
szolgáltak.