Oldal 65 [65]
KORSZERŰTLEN ELMÉLKEDÉS NIETZSCHÉRŐL, HATALOMRÓL ÉS ÁLLAMRÓL
hiszékenység és egyoldalúság"." Hiszen , most már nem a fejedelmek tanácsában,
hanem a tömegek lelkében készül a nemzetek sorsa [...] a nép föllép a politikai
életbe”."
Megengedhető-e hát, hogy a tömegek, melyek , nem gondolkoznak, hanem an¬
nál inkább cselekszenek, (és) (e)rejük a mai szervezettségük révén óriási naggyá
lett"? a hatalom szuverénjei legyenek, ha csak közvetve is?
Joggal kiállt-e Nietzsche: , A ma ez urait győzzétek le, én véreim — ezek a kis
emberek: ők az emberfölötti ember legnagyobb veszedelme!"
Másfelől, ki vagy kik legyenek, akik megdönthetik, , mit a csőcselék valaha okok
nélkül megtanult hinni [...]7"" Mert , ha egyszer győzött az igazság, kérdezzetek
gyanúval eltelve: "minő erős tévedés harcolt érette?"
Összefoglalva problémánk lényege, melyre Nietzsche munkáira támaszkova,
velük vitatkozva kísérlek meg választ találni a következő:
Kérdéses, hogy egy rendszerben (társadalom), ahol az azt alkotó egyének több¬
ségének (tömegek) részvételével, befolyásával hozatnak meg a fontos döntések (de¬
mokrácia), ennek eredményeként az adott időben és helyen rendelkezésre álló
ismeretanyagnak megfelelő, elfogulatlan ítélet születik-e. Hiszen ehhez azt kellene
feltételeznünk, miszerint a tömeg mint összesség az őt alkotók átlagát meghaladó
képességekkel rendelkezik. Ha azonban ez nem így van, két újabb kérdés adódik:
milyen formájú legyen a megfelelő döntéshozatal a társadalomban, kik és hogyan
gyakorolják a szuverén hatalmat?
II.
Lukács Nietzsche és a fasizmus című művében a következőképp idézi a német
gondolkodót: , Első műve tervezett második részének töredékeiben írja: [...] a rab¬
szolgaság a kultúra lényegéhez tartozik: olyan igazság ez [...], amely a lét abszolút
értékét illetően minden kételyt kiküszöböl [...], az újabb időkben a rabszolga és nem
a művészet iránt fogékony ember szabja meg általános képzeteinket. Az emberi
méltósághoz és a munka méltóságához hasonló ködképek a maga elől megbújó
rabszolgalélek legszánalmasabb termékei"."
Míg Lukács szerint a demokrácia és a modern kultúra elutasítása, a rabszolga¬
ság utáni sóvárgás jellemzi ezt az idézetet, akár csak Nietzsche egész munkásságát,
10 Le Bon: i. m. 165.
1 Uo. 9.
2 Uo. 10.
Nietzsche: i. m. 386. Sommas kritikat mond Scruton, Roger: Modern Philosophy. An Intro¬
duction and Survey. London, Sinclair-Stevenson, 1995. 462-463.
“4 Nietzsche: i. m. 389.
5 Uo.
Lukács György: Nietzsche és a fasizmus. Budapest, Hungária Könyvkiadó, 1946. 16-17.
Lukácsot igen erősen bírálja Scruton: i. m. 461—4.62.
+ 63 +